A szombati napunkat úgy terveztük - miután a kinti ismerősnek csak vasárnap adjuk át a kocsit - hogy reggeli után irány Miami Beach, azaz a tenger/óceánpart kinek, hogy tetszik. A tegnapi postban beszéltem az időjárásról, hát szinte minden jól van megtervezve (égiek is), mert ma igazi kánikulában volt részünk. 11.30-kor már lógattuk a lábunkat a vízben, s egészen 14.30-ig bírtuk, mert iszonyatos meleg volt. A barnulási skála szerintem itt az egyik legjobb, ahol eddig jártam, ugyanis ez alatt a cirka 3 óra alatt olyan szinten barnultunk Ritával, hogy nem hittük el fürdéskor. Mi lesz itt a hajóúton, amikor pl. Jamaikában akár 34 fok is lehet, s közelebb is van az egyenlítőhöz is, mint Miami.
Muszáj volt tehát megszakítani a napozást, mert nem akartunk napszúrással nekiindulni a holnapi hajóútnak. A délutáni könnyed pihenést, összepakolást követően elindultunk az American Airlines Arénába, az Enrique Iglesias szuperkoncertre.
A koncertre időben elindultunk, de valahogy a 20 perces busz utat kereken 2 óra alatt sikerült megtennünk, mert baleset miatt teljes szélességében lezárták a hidat, ami ugye ki visz minket Miami Beachről át Miamiba. Óriási dugó alakult ki, így a 19 órási kezdést is sikerült lekésnünk, de bíztunk benne, hogy Enrique nem éppen pontban fogja kezdeni. S, így is lett, hiszen 20 órakor a pénztárnál tájékoztattak minket, hogy a nagykoncert 21 órakor kezdődik. Egyből megnyugodtunk és bementübk a kosárarénába. Az aréna szenzációs, döbbenetesen jó atmoszférája van, na és az akusztikája... Ahogy elfoglaltuk a helyünket máris belekezdett Pitbull az ő jó 45 perces koncertjébe. Ugyanis kiderült, hogy 19 órától Prince Royce, 20 órától Pitbull és 21 órától Enrique Iglesias nyomja majd. Prince Royce-ról ugyan lemaradtunk, de Pitbullbá nagyon odatette és a közönség is állva tombolt. Apropó közönség, végre egyszer egy olyan élő nagykoncerten voltam, ahol nem sznob emberek mennek el és ülnek végig egy pörgős, bulis koncertet, hanem mindenki felálva, táncolja, tombolja végig. Rengeteg spanyol és olasz volt, s ennek hatására a közönség nagyon is vette a poénokat, közös énekléseket stb. Már majdnem mi éreztük magunkat kellemetlenül, hogy nem táncolunk úgy és ahogyan a többiek. Voltak ott tinédzser lányok, középkorúak, idősek egyaránt. Mindenki együtt mozgott, nagyon klassz volt belátni ezt a 4. szintről! Apropó, 4. szint, nem tudom, hogy csinálják az amerikaiak, de amerre megyünk, mindenhol a tökéletes hangzással találkozunk. A zene számukra nagyon fontos lehet, mert jó, hogy az otthoni sportarénában is jól szól a cucc, de az, hogy én a 4. szinten olyan hangzást kapok, mintha az első sorokban ülnék, az valami döbbenet (a basszusnál rezgett a pólóm). Én, aki nagy kritikus vagyok a jó hangzásban, minden csodálatom a hangtechnikusoké, hogy így sikerült beállítani. A fénytechnikusról meg nem is beszélve, aranyba kéne önteni a kezét! Igaz, otthon Britney nagyobb showt csinált, de Iglesias nem az a fajta srác, ő a szíveket olvasztja szét. Ettől függetlenül is minden rendezvényszervező és Iglesias rajongó álma egy ilyen kerek egész koncert, attól függetlenül, hogy csak 1 óra 10-percet zenélt! De, ha azt vesszük, 3 koncertet is kaptunk a jegy áráért és mindezt élőben, semmi félplayback, hát minden elismerésünk! Köszönjük Miami, köszönjük Enrique! Sokkal gyengébbre számítottam, nem tudtam, hogy ennyire jó pörgős zenéket nyom a srác. A nők döglenek érte (Rita is), én meg döglök az amerikai showgyártástól! Aki amerikába jön, legyen az bármilyen koncert, de ezt se hagyja ki (amarikai focimeccs mellett), mert szervezésben, hangban és úgy általában mindenben többet kap. Jól csinálják, van mit tanulni még!
Ezzel a posttal búcsúzunk is Miamitól, hiszen holnap egy vadonatúj kaland vár ránk, hiszen felülünk az óceánjáró luxushajónra és megkezdjük hivetalosan is a nászútunkat!
Mivel a hajón fizetős a net, ezért kérdéses a következő jelentkezésünk, de addig is türelem!
Rita & Gábor
Utolsó kommentek