Elérkezett az utolsó tengeren töltött nap. Rita már kicsattanó boldogsággal ébredt, hiszen közeleg a vége. És tényleg, most már úgy vagyok vele én is, hogy eljött az idő. Elkönyveltük magunkban mindazt, amit hátrahagytunk és kezdenek erősödni bennünk az otthoni impulzusok. Előre megyünk a napokban, hogyan is néz ki majd a hazamenetel, mikor, merre lesz jelenésünk, pedig még csak szombat, s hol van még a hétfő kora esti landolásunk vagy éppen a kedd esti Komáromba érkezésünk? Az egész napos pakolásnál folyamatosan ott lebegett a fejünk felett, bizony fárasztó hazamenetel lesz ez!

Ne szaladjunk még ennyire előre, hiszen a mai laza napban is volt említésre méltó, igaz az, este érkezett. Egész nap pihentünk (rápihenünk a hazaútra), tévéztünk, aludtunk, ettünk, pakoltunk, szóval semmi különös. Megkérdeztem a recepción, hogy történik a hajóelhagyás. Lejelentettem Rita papucsának eltűnését (értéknek 100 dollárt írtam), és felhasználtam a 75 dolláros ajándék kártyámat, amit még a hajóút foglalásakor kaptam az internetes oldaltól.

Lefotóztam még azokat a helyeket, amik kimaradtak, majd elindultunk a szobánkba, hogy ma már nem mozdulunk ki sehova, ténylegesen lezártnak tekintjük a napot, a hajóutat és a nászutat. Kabinunk felé haladva a színházterem hirdetőfalát olvasva megakadt a szemem az ENCORE! feliraton, ami az aznapi showműsor címét jelentette. Minden nap volt 2 előadás, de minden nap más műsor. Egy 14 fős társulat adja elő a produkciókat, minőségi körítéssel, bár a 4 énekesnek nem sok hangja van, de a táncosok szuperek. Első nap mi is voltunk, de akkor annyira dobálták a hajót a hullámok, hogy Rita nem élvezte az egyébként élvezhetően látványos műsort, s ebből a rossz ómenből kifolyólag a hét többi napján sem látogattuk meg egyik show előadást sem. Ma viszont ott volt a helyünk, hiszen az encore jelentése ráadás, azaz a Producerek, Mamma Mia, Movin Out, Wicked, Sving című musicalekből voltak részletek és ugyebár mi a Ritával a Producerek előadáson találkoztunk 2008. márciusában, így kötelező volt a megjelenésünk. S ekkor még nem is tudtuk, hogy nem csak ettől lesz emlékezetes. Az 1 órás műsor végén bejött a hajó rendezvényszervezője és megköszönte a publikumnak, hogy velük utaztunk, s a leereszkedő vetítővásznon elindult az 1200 fős személyzetet bemutató kis film, ahogy külön-külön felsorolják, hogy kik dolgoznak a hajón, ők meg integettek a vászonról! Alatta a színészek énekeltek egy megható lassú számot, majd a film végeztével a személyzet mintegy 100 tagja élőben is megjelent, először a takarítók, majd a szakácsok (mindegyik a saját nemzetiségének zászlajával), majd végezetül a kapitány és a stábja. Mindkettőnk meghatódott ezen a búcsúzáson, főleg amikor konfettiágyút is kilőttek felénk, s közben a színpadon ott volt a hajó nélkülözhetetlen emberei, egy fajta munkatárs kivételével, akiket utoljára hívtak be, mert tudták, hogy ők aratják majd a legnagyobb sikert, a „washiman-ek”! Ezekről az emberekről nem ejtettem szót az egész út során, pedig mindig mosolyt csaltak az ember arcára! A feladatuk pofon egyszerű volt! A kajálda bejárata előtt álltak egy ablakspriccelővel a kezükben és minden egyes embernek, aki arra járt a kezükre fújták ezt a fertőtlenítő, kézmosó oldatot, hozzátéve, hogy washi-washi, szmájli-szmájli, hepi-hepi! Hát mit mondjak, már a második nap a fülében volt mindenkinek ez az idétlen washi-washizás, s mindenhol ezt lehetett hallani, mindenki szájából. Messze a legnagyobb sikerük nekik volt a héten! (A higiéniára nagy hangsúlyt fektetnek a hajón, hisz ennyi zabálásnál egy szalmonellajárvány melyik hajótársaságnak kedvezne?)

Nagyon poénos és megható lezárása volt ez a nyaralásunknak! Ezzel fel is lett téve a pont az í-re, már csak a jó Istenke segítsége kell hozzá, hogy hétfőn szerencsésen megérkezzünk magyar földre.

Az út addig göröngyös még, hiszen a program a következő:

Reggel 9-kor kicsekkolás a hajóról – taxival utazás Miami repterére – becsekkolás a fél hármas new yorki belföldi járatra – 3 óra repülés – becsekkolás a római/budapesti járatra – este 22.30-tól utazás.

8 és fél óra repülés után délben érkezés Rómába, majd továbbutazás 16 órakor Budapestre – landolás 17.45-kor a Liszt Ferin.  És még aznap irány Cegléd!

Felkészülten várjuk a nagy utazást, míg az otthoniak is reméljük felkészültek fogadásunkra. Cegléd: Gulyásleves – palacsinta, míg Komárom: Halászlé – túrós csusza.

A többieknek, pedig megköszönjük kitartó figyelmüket, akik minden nap ránk szántak egy kis időt, hogy lélekben velünk legyenek. Elillant ez a 21 nap, telis-tele élménnyel, boldogsággal és tanulsággal. Most nem lenne fair csak így lezárnom ezt a blogot, ezért ahogy ígértem a gazdasági beszámoló is hamarosan érkezik (max 1 hét) és akkor méltóképpen összegzem az egész nászutat! Addig is a mielőbbi találkozásig, üdvözlettel: Rita & Gábor