Még mielőtt elhagytuk volna szerdán Orlandót, feltétlenül fel szerettük volna keresni a „megfordított házat”, hogy élőben is megcsodálhassuk. Ennek kipipálása után útnak eredtünk Miami felé kisebb-nagyobb kitérőkkel!
Első állomásunk egy tó partján volt, ahol ki akartam próbálni a mocsárhajózást, azaz az airboat-ozást. Sok filmben lehetett látni ezt a hátsó propeller meghajtású vízen sikló valamit. A szórólap alapján a félórás túra alatt számtalan madárfajjal, kígyóval és aligátorral is találkozni. Így, mivel otthon max az állatkertben találkozni velük, így kíváncsi voltam milyenek is, amikor nem terráriumban élnek. Rita most sem tartott velem (hisz csónak), de csak fél órát kellett várnia (mi az a tegnapi 9 órához képest). A csónakban vagy 10-en ültünk, adtak zaj ellen fülvédőt, s a ventillátor berántása után már indult is a kaland. Ez a szerkezet rendkívül stabilan kúszik a gánya között, így Rita simán bírta volna, de hát, ha nem, hát nem. A kanyarodás tetszett a legjobban, mert akkor nagyon tutin bedöntötte a srác, vert fel a víz rendesen.
A túra alatt 4 aligátorral találkoztunk, de kicsik voltak (2-4 évesek, 1,5 m-esek), ezen kívül 2 baromi nagy amerikai sassal, és megannyi felröppenő madárral. A kígyók szabin voltak a mai napon. Összességében a túra megérte a kb. 6000Ft-ot.
Delet ütött az óra, amikor is nekiindultunk Miaminak, Palm Bay, Palm Beach érintésével. Előbbi északon, míg a másik 2 órára délre van tőle. Mindkét kitérőnél felemás érzéseink voltak. Maga a strand részek semmitmondóak, de a tengerpart mellett húzódó gigavillák káprázatosak. Én nem is értem, hogy lehet több száz kilométeren keresztül ennyi, alsó hangon is 100-150 milliós villák! A legtöbbször elhangzott betű az út során az „óóóóóóóóó”, és amikor erre rátetőzött az, hogy azért kellett lassítanom a tengerpart mellett húzódó A1A úton, mert egy közepes teknősbéka ment át előttünk, teljesen elaléltunk.
Az út hosszú volt és fárasztó! Reggel 9-kor indultunk és mivel volt egy mocsárhajókázás (airboat), valamint mivel a gyors autópálya helyett, a 60-al tipegő A1A tengerparti utat választottuk, ezért már szürkült az ég, mikor is este fél hét tájékán elértük Miami városát.
Az utolsó 50 km-ert az autópályán tettük meg, mert sosem értünk volna célt, így azzal a nagy élménnyel is szembesültem, hogy Miamiba beérvén 4 szintes csomópontokon kellett áthaladnom cirka 100-zal, mert a 8 sávos!!! úton nyomta minden amerikai, mint az állat, így kénytelen voltam felvenni az iramot, csak hát közben a megfelelő irányt is tartanom kellett, s mindezt egy teljesen új terepen szürkületben! Szerencsére a GPS-es hölgy nem hibázott, így hamar célba értünk! A szállás elfoglalása után, ami gyönyörű helyen van (kb. olyan szintű, mint Orlandóban, az autót is letettük egy parkolóházban) nekiindultunk egy könnyed esti sétának az Ocean Drive-on, ami kb. az otthoni siófoki Petőfi sétánynak felel meg, a Balaton helyett tengerparttal, és platán fák helyett pálmafákkal. Mivel éhesek voltunk, rögtön be is ültünk az egyik helyre (The Place) egy romantikus vacsorára, ami nem került többe, mint New Yorkban a Times Square-n.
Új városban, új ideiglenes otthonunkban, új impulzusokkal teli nap után hajtottuk álomra fejünket!
Utolsó kommentek