Reggeli után felállítottuk a tervet, ami úgy nézett ki, hogy délig pihenünk a szobában, aztán felfedezzük autóval Miami nem sok mindenben bővelkedő látnivalóit, majd kimegyünk a beach-re pihenni, fürdeni.
A reggeli épp olyan volt, mint Orlandóban...most sem volt szalámi, csak vaj, jam, kenyér, tej, tea, cornflakes.
Megkezdtük Miami Downtown bejárását, amit véletlenszerűen jártunk, s egyből elénk is tárult egy borzalmasan nagy épülő hodály! Mi ez? Mi ez a szerkezet? Körbejártuk és nem hittünk a szemünknek, hogy egy fedett stadiont építenek a családi házak közé! A méretek irgalmatlan nagyok, mi meg egy Puskás stadiont nem tudunk már összehozni X éve. A behúzhatós tetőszerkezet batár nagy, nem is értem, hogy tudják azt megmozdítani. Nem tudom kinek, minek készítik, de ha elkészül csodaszép lesz (már most is az).
Ezt követően megnéztül Little Havannát...a térkép szerint ott jártunk, de semmi különöset nem láttunk. Atán jöttek Miami felhőkarcolói, azaz az üzleti negyed. Mindenhol öltönyös emberkék rohangálnak, fülükön a telefonnal. Itt kimentünk a partra és parkolás után fotóztuk a tájat, majd ha már ott volt az ingyenesen közlekedő magasvasút, úgy döntöttünk, hogy megnézzük vele a belváros egészét, mert magasból mégis csak látványosabb.
Tettünk egy kunkort, majd folytattuk volna tovább útunk, amikor is 1 tized másodperc alatt levert a víz, mert csak az autónk hűlt helyét találtuk. Természetesen egyből végigfutott rajtam, hogy a 10 millás autót ellopták, de ha mégsem, akkor elvitték, mert rossz helyen parkoltunk és az saccolásom szerint 50.000Ft körül lesz. Reszketve ugyan, de törve nem, az egyik szálloda biztonsági őrétől kértünk segítséget, aki készséges volt, mert először megnyugtatott minket, hogy csak Tilosban álltunk, majd fel is hívta a vontatókat, hogy ott van-e a kocsi? Megnyugodtunk, mert ott volt, már csak ki kellett bumlizni a város szélére a telepre, ez taxiköltségbe fájt nekünk, így közel 30.000Ft-ért visza is kaptuk az autónkat. Az idegesség még bennünk volt, s nem elég hogy elvesztegettünk 1 órát, de még éhesek is voltunk. Tehát mit csinál ilyenkor az ember? Levezeti a stresszt vagy kajálással vagy vásárlással. No, mi mindkettőt választottuk, s meg sem álltunk Miami legnagyobb áruház kolosszisáig, az Aventure Mall-ig. Ebben a kétszintes birodalomban minden van, s jelentem a stresszoldás sikerült! Rita egy szép amerikai Bannana Moon márkájú fürdőrucival én pedig egy elegánsan sportos Hollister galléros pólóval gazdagodtam. Kajában Rita görögsalit, míg én kínait ettem.
Már 18 órát mutatott az óra, s a nap is lemenőben volt, tehát a fürdés kimaradt (csak láblógatás volt). Inkább a 20 perces hazafelé vezető úton megcsodáltuk Miami Beach egészét, üzletestől, beülős helyeken át a tengerpartig, egyszóval mindent.
Már most látom azt, hogy Miami egy felfújt turista lufi. Maga a városban szinte semmi látnivaló nincs (felhőkarcolókon kívül), a tengerparti részt simán veri egy görög, spanyol tengerpart, míg ez a híres Ocean Drive is nagy lópikula, ugyanolyan nudli, mint a pekingi buliutca (elfelejtettem a nevét). Most minden haver, vagy Siófok szerelmes üljön le, dőljön hátra, nyugodjon meg és tegye össze a kezét, hogy nekünk van egy siófoki Petőfi sétányunk! Toronymagasan ver mindent! Áldja meg az ottani városvezetést és vállalkozókat! Miamiban nem érdemes csak „úgy” kijönni mert, hogy otthon nagyot szól ez a név. Igaz nem vagyunk csalódottak, mert szuper így túrázgatva, de hogy én itt eltöltsek sok-sok pénzért egy hetet, akkor inkább bármelyik európai homokos tengerpart. Mondom ezt 1 nap után, de ugye még nem strandoltunk, így nem tudom az majd merre billenti a mércét. Valahogy az utifilmekben is olyan gyanús volt nekem ez a Miami, s talán ezért sem készültem fel belőle teljesen (parkolás ügyileg sem). Mondjuk sok időnk nem lesz kiismerni mélységében a várost, hisz pénteken irány Key West, USA legdélibb pontja, míg vasárnap már hajókázunk a Karib tengeren!
Utolsó kommentek