Hát igen, 19-re lapot kért a kapitány nálam, amikor úgy döntött, hogy módosítva az útvonalon Nassaut kapjuk a kajmánok és a teqiula ivók helyett! Jól tette, mert Nassau kihagyhatatlan élmény volt, több dolog miatt is. Kezdeném rögtön a reggellel, amikor is felmentünk a fedélzetre reggelizni és eltátottuk a szánkat, mert a kikötőben jobbról és balról is egy-egy hatalmas hajó állt mellettünk. A szemünk inkább csak az egyik irányba koncentrálódott, mert ott állt a tenger csábítása, azaz az Allure of the Sea bazinagy óceánjáró. Csak úgy meredt felfelé a tekintetünk, pedig mi a 12. emeleten álltunk, míg onnan vagy még 40 méter volt felfelé a másik hajó teteje. Leszállás után tovább méregettük ezt az irgalmatlan nagyságú hajót és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg a személyzetük egyik tagját, hogy mennyi is az annyi? Írd és mondd 6000 (!) utas fér el rajta és 2000 (!) fős a személyzete. Döbbenetes! Én idáig magasztaltam a hajónkat, hogy így meg úgy, erre tessék, beáll mellénk ez a hatalmas dög és keresztbe lenyelné a miénket! Teljesen hitelemet vesztettem, mert mi 2394 nyaraló utas, amikor ez a böszme nagy valami 2,5-szer több embert visz, altat, zabáltat?

És, akkor még nem beszéltem a katarzis élményről, de azt majd később!

Ahogy haladtunk kifelé a kikötőbe szemügyre vettük a másik hajót is, ami mellettünk állt. Akkor látjuk, hogy ez egy Disney hajó. Tele van Disney figurával, az egész dizájn gyerekekre épül, sőt a legfelső emeleten egy átlátszó csúszdában folyamatos áramlás mellett nagy úszógumikon csúsznak le az utasok. Mit ki nem találnak… Közben észrevettük, hogy nem is 3 hajó, hanem a Disney mellett még van egy Carnival hajó is, így 4 óceánjáró tanyázott a kikötőben ezen a napon. Ez azt jelenti, hogy ünnepnap volt a bahamaiaknak, mert közel 20.000-ember szállt le erről a 4 hajóról összesen. Meseszerű, de igaz!

A kikötőben piacoztunk egyet, majd fogtunk egy taxit, akik átvitt minket (egy hídon) Paradise Islandra (mennyország szigete), ahol a híres Atlantis szálloda is áll! Ezt a szállodát, már Dubai-ban is lekoppintották, volt is mit, mert gyönyörű! Minden turista ide vágyik, ha Bahamákról van szó és mit mondjak mi is el tudnánk itt időzni több időt is. A tengerpart is csodálatos. Kristálytiszta élénk színű tenger, a homok eszméletlen jó tapintású, míg a hullámok….vááááá! Ahol voltunk átlag 3 méteresek voltak, de úgy jó nagy átlagban jöttek 4-5 méteresek is! Váóóó mondom az elején magamban, és aztamarha mekkora élmény volt, mondtam magamba a végén. Hát igen, újabb katarzist jelentő élményen vagyok túl! Rita az árnyékban ejtőzött, míg én hullámlovagoltam. No, ezek a hullámok nem olyanok, mint amikor kiskoromban a szárnyashajó elsuhant a Dunán és jöttek a hullámok, vagy amikor Bibionéban vagy Riminiben ugráltam közöttük, mint a hülyegyerek. Ezek néhol brutálisok voltak. Nem méretben, mert igazából a víztömeg kívülről nem látszik, de az ereje, az a hatalmas! Naivan régi idők módjára mentem befelé, s már gyanús volt az, hogy a kifelé áramló víznek is milyen nagy sodrása van. Aztán léptem kettőt befelé és elindult a mókuskerék! A visszaáramló víz iszonyatos erővel szívott befelé, behúzott legalább 8-10 métert, hogy csak tehetetlenül mentem/vitt befelé, aztán láttam, hogy már csak egy kis pont vagyok a tengerben és jött a hullám és lecsapott! Teljes vakulás és azt érzed, hogy kb. feldob a hullám a tetejére, iszonyat erővel visz vagy 10 métert, majd levisz a hullám aljára és még visz rajtad mikor mennyit, 5-7 métert a homokkal együtt egészen úgy, mint egy rongybabát. És kelnél fel, de nem tudsz, mert újra szív és újra lecsap, hiába kapaszkodsz négykézláb. A nadrágomba 5kg homok került, az is húzott vissza, az orromat megfújtam jött a homok belőle, mint a tubusból a fogkrém. 4-5-ször dob rajtad ez brutális hullám, aztán alábbhagy, és megint kezdődik elölről. Egyáltalán nem gyerekjáték és egyáltalán nem vicces akkor, így utólag állati jó! Totális adrenalin bomba! Pihentem egyet, figyeltem a többi pórul jártat, szakadtam a röhögéstől rajtuk, ahogy 50-60 éveseket úgy visz kifelé a hullám a homokos vízen pörgetve hátukon kifelé, hogy majd bepisiltem. Az egyik legdurvább az volt, amikor két néger 40-es csajszi ment befelé, az egyik beljebb tartott már és háttal a tengernek magyarázott a másiknak. Én már láttam, hogy púposodik mögötte a nagyobbik fajta (4m-es tuti volt), majd lecsapott rá. Nem hittem a szememnek, a hullám felkapta, hozta kifelé és egyenesen fejjel/hassal ledobta a homokba, majd pörgetett rajta a kiáramló víz vagy ötöt és ott landolt mellettem. Teljes sokkhatás alá került, ahogy én is először, de aztán előtört belőle a röhögés.

Természetesen kos révén nekem kellett még ez a megemelkedett pulzusszám ezért 10 perc pihenő után újra felvettem a harcot a hullámokkal. De komolyan mondom, 4-5-nél több hullám után kimerül a szervezet attól, hogy „meneküljön”! Eszméletlen jó, nem találok rá jobb szavakat! Azonban 1 csepp alkohollal a szervezetemben már nem merném bevállalni, mert ez a víztömeg akár ölni is képes lenne.

Így leírva tudom, hogy dedósnak tűnik, de egyszerre volt szórakoztató és félelmetes! A nap végére rendesen ki is merültem…

Visszaérvén a hajóra egyből mentünk a fedélzetre, hiszen fent volt még a nap, így strandoltunk. Kicsit furcsa volt, hogy a mellettünk álló hajóból úgy néznek le ránk, mint a pesti panelrengetegben a 10-ről a szemközti 6-on lévő erkélyre, de nem sokáig, mert pontban 18 órakor következett az újabb vizuális katarzis! Kürtszó után megindult a 8000 fős hajó hátrafelé és abban az icinyke-picinyke kikötőben csinált egy Y-on manővert, hát az valami brutálisan nagy élmény volt. Ott van az a közel 400 méteres hajó a maga 18-19?, szintjével, egy nagyobb falu lakosságával a fedélzetén, és ahogy dolgoznak a hajócsavarok, atyavilág, de gyönyörű élmény volt! Mérnöki szuperzsenialitás! Egy ilyen hajó már nem szerepel az álmokban, mert ilyen nem létezhet, egy igazi úszó erődítmény. Hangsúlyozom, két és félszer többen vannak, mint a miénken! Mintha a Papp Laci Sportaréna úszna, vagy egy magyar focirangadó nézőserege! Ezt is meg kellett élni!

A továbbiakról nem is beszélek, hogy mi startoltunk másodiknak, majd jött a Disney hajó is mögöttünk. Ennél az 1 órán át tartó programnál szinte mindenki a fedélzeten volt és onnan bámulta a csodát. Sajnos a fényképező pont nem volt nálunk, így hagyatkozni kell az élménybeszámolómra.

Rita ma 2,5 órás etapot nyomott le a jakuzziban, így csak este fél 9 tájékán mentünk vacsorázni. Mivel a Paradise Beach miatt az ebéd kimaradt, ezért jó éhesek voltunk. Megettem a rendes adagomat és utána közölték, hogy záróra, nem vehetek repetát. Nagyon dühös voltam, mert a teraszon kevesebb a választék és ott nem volt halfasírozott finom tartárral. Aztán a teraszról is szivárgott el a nép, ami felettébb gyanús volt. Utánnajártunk a dolgoknak és összeállt a kép, miéert zárt be a kajálda olyan korán. Azért mert 9-től kezdődött a Sütemények Éjszakája! Az összes kajastandon süteményhegyek álltak! Te jó ég, zabáljátok! Pont jó így estére! Röhögve kikerültük őket és eljöttünk a kabinunkba, ahol én blog írás közben friss hírként tudom közvetíteni, hogy Baseballban a St Louis Cardinals lett a bajnok. Itt mindennapos programelem a baseball nézése, mivel most volt a 7 meccsen eldőlő döntő, így már a szabályokban is otthon vagyok, sőt Rita is!

Ismételten egy remek napon vagyunk túl, s ideje megemlíteni azt is, hogy közeleg a vége.