Elérkezett számunkra a 18. nap, melynek reggelén a jamaicai Ocho Rios kikötőjében ébredtünk! Igaz a fedélzeten töltött reggeli közben még esett az eső (közben 28 fok és iszonyatos páratartalom), de később a hőmérő higanyszála a pukkadásig elviselhetetlen 32 fokra emelkedett. Ezt otthon még bírja az ember, de itt a magas páratartalom miatt szinte kibírhatatlan. Még jó, hogy nem fizettünk be semmilyen fakultatív programra, mert bugyirohasztó meleg volt, mi is mindössze 2 órát időztünk a kikötő környékén, mert Rita fejvesztve menekült vissza az olyannyira utált hajónkra, amit már nem is utál annyira, hiszen áll, mint a cövek, már a ringatózás is megszűnt, így idilli a hangulata, sőt már a Daedalon is visszabújt a többi gyógyszer közé.
A parton további örömünk volt, hogy magyarokkal is találkoztunk, hiszen a kikötőben állt a Carnival Liberty hajója is, ahol összesen 4 magyar van, abból, akikkel találkoztunk, szintén nászútjukon vannak, és szinte ugyanazt az útvonalat járják be, mint mi. Igaz nekik az esküvőjük 2 hete volt, s rá 3 napra már indultak is. No, de hogy futottunk össze velük? Jó sztori! Vettem hideg vizet, mert olvadtunk a hőtől, s mikor ki akartam bontani lelocsoltam magamat, erre káromkodtam egy jó nagyot a levegőbe, mire jött is a válasz, hogy áááááá magyarok! J Ez talán Murphy törvény, de külföldön én mindig úgy lelek honfitársra, hogy vagy káromkodik az illető vagy veszekszik a házaspár, most épp előbbi hozott minket össze ezzel a párral. Jó 10 percet beszéltünk, s elmondták, hogy szerencsések vagyunk, mert az ő hajójuk fordított úton jár, így a Mexikó partjainál lévő hurrikán miatt Cozumelben végig szakadt az eső, míg Kajmán szigeteket ki is hagyták a hurrikán tombolása miatt. A csajszi két napig ki sem tudott jönni a kabinból, mert 4 m-es hullámok dobálták a hajót, s eléggé beteg volt tőle! Mi nekünk ez a 0,5m-es hullám ahhoz képest! Szóval minden rosszban van valami jó. Tehát jól választottam hajót (ők is gondolkodtak ebben az útban, de végül nem ezt választották). Aranyos pár volt, Ritának is jobb kedve lett a magyar szó hallatán és én is átestem a betegségen, úgyhogy kezdett jól alakulni a napunk. Vásárolgattunk egy-két cuccot a parton, körülnéztünk, majd visszamenekültünk a hajóra, s a fedélzeten töltöttük az egész délutánt. Fürödtünk, jakuzziztunk egészen 7 óráig. A hajóról néztük a naplementét, a kihajózást, csodálatos látvány volt. Bugyog a víz, kinézel oldalra és ott van Jamaica partja, a fedélzeten élőzene szól, megválasztják a fedélzet legjobb hasast ugróját, majd kezd besötétedni, kigyúlnak a hajó fényei, elindulunk a kikötőből, esti fényben a part…stb. Nagyon kerek volt ez a nap, újra visszajött az életkedvünk, bár Bogyó hiánya már napi pityergést idéz elő Ritánál, de nem sok van hátra, addig is élvezzük a meleget, mert otthon nem a kaja jön a házhoz, hanem a gázszámla! Most amikor túlvagyunk a vacsorán és írom a napi összefoglalót, már újra sürögnek-forognak a személyzet tagjai, mert készülődnek a 22.30-kor kezdődő barbekjús fedélzeti élőzenés partyra. Döbbenet ez az egész, az egyik helyen vége a kajának, mosnak/fertőtlenítenek mindent, s a másik helyen már újra tálalnak. Nem tudom, de olyan érzésem van, hogy aki nem eszik, azt itt lelövik, vagy otthagyják valamelyik szigeten. Ilyen nincs, hogy ennyit kelljen zabálni. Voltam All inclusive nyaraláson már pl. Egyiptomban, de ott sem nyomták ennyire belém a kaját. Mint a libát úgy tömik a népet. Érdemes lenne egy fotóalbumot létrehozni, hogy milyen nagyétkű emberek falnak fel itt mindent, amit látnak. Döbbenet, felfoghatatlan! Shobert Norbiék itt öngyilkosok lennének. Egy púpozott adag kaja után még lenyomnak szinte egy egész tortát a buciba. Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy bírják? Én ott tartok, hogy nem kívánom a kaját, gyümölcsöket eszem, amikor, otthon apuka néha hoz hozzánk általában a kukában landol, mert annyira nem vagyunk gyümölcsösek, de itt már azt esszük, mert húsiszonyunk van. Ma is letuszkoltam két kacsacombot, de csak azért, hogy erősödjek, nehogy úrrá legyen rajtam újra a gebula. Rita legtöbbször salátázik, de ma már evett húslevest is, ami nagy szó. Ő nem találja a hazai ízeket, mondjuk fülöp szigeteki és indonéz szakácsoktól nehéz is a magyar ízeket elvárni. Pl. a minap volt gulash, amit nem tudtam eldönteni, hogy leves, pörkölt vagy paprikáskrumpli…ennek a háromnak a keveréke volt. Általában ez a nagy mennyiségű kajafelhozatal a minőség rovására megy, ugyanis a legtöbb étel íztelen, a pizza egyenesen ehetetlen. A többi kaja sem éri el nálam az otthoni ízvilágot, de lehet, csak én vagyok túl fűszeres. Amit ígérek betartom, kendőzetlenül leszólom azt, ami nem jó, mert nem kell itt a tökéletességet feszegetni. Egyáltalán nem az egy ilyen hajóút. A balatoni lehúzások kispiskóták ehhez képest ami itt folyik. Az alkohol pesti diszkós áron van, sőt ma ittam 3 dl kólát, mert már nem bírtam az elmúlt napok teakúráját, így potom 560Ft-ba került (rutinosan jég nélkül kértem, mert jéggel kb. 1,5 dl kóla lett volna). Aztán itt vannak a fakultatív programok, melyek 50-150 dollárig feszítenek a programfüzetben vagy épp a különleges éttermekben ingyen ehet az ember, de általában 10 dollár/fő asztalfoglalási díjat kell fizetni (mi ugye lehetne már a kaja ára is). Még szerencse, hogy mi így levezetésként jöttünk ide, úgyhogy nagyon is megfelel a tej, dzsúz, víz, tea felhozatal, így a hajón történő költésünk egyenlő a 0-val. Jah nem, mert lépten-nyomon fotózzák az embert, amit 5000Ft-ért el is adnak, s mivel egy nagyon szupi képet csináltak rólunk, így annak nem tudtunk ellenállni. Ezen kívül a műholdas internetet is aranyáron mérik, mert 1 perc, 0,75 dollár (160Ft)!
Egy szónak is száz a vége, a mai napunk élményekkel teli volt, csak egy negatívumot tudunk felhozni, az pedig, hogy ma végre beengedtük a takarítólányt (napi kétszer takarítják a kabint!), de mire visszaértünk Rita egyik gyékénypapucsának a párja eltűnt, így azóta is azt keresi a takarító, ha nem lesz meg, akkor jön a hajó panaszkönyve és ott nem ismerek kegyelmet! És a panaszkönyv ideje hamarosan el is jön, mert a Rina hurrikán még mindig nem nyugodott le, így a kabinunkba visszatérvén szembesültünk a kapitány levelével, amiben tájékoztat minket az új menetrendről!
Törlésre került Kajmán szigetek és Cozumel, helyette kikötünk Nassauban (Bahamák). Így értelemszerűen ugyanazon az útvonalon megyünk hazafelé, s csütörtökön tengeren, pénteken Nassauban, szombaton ismét tengeren leszünk! A kis cetlin már jelezték is, hogy éjféltől újra -6 órára leszünk otthonunktól! Az ember nem erre fizetett be, így majd az utolsó nap, amikor le akarják vonni majd a kötelező borravalót a számlámról, akkor kinyitom a számat! Lesz ne mulass!
Utolsó kommentek