Nem csak várost, de államot és évszakot is váltottunk!
Reggeli készülődés után fél 9 tájékán elindultunk taxit fogni, mert ugye Chinatown nem az a turisták által nagyon látogatott környék. Pár utcával odébb sikerült is, megszokott módon az útra kiállva, kéz fenntartva, s nem telik bele fél perc és megáll a taxi. Ez az utolsó itteni taxizás, úgyhogy az ablakból ki-kitekingetve könnyes szemmel búcsúztam a várostól.
Rita nem osztozott bánatomban, ugyanis nem zárta szíve mélyére a várost, ő csak betonrengeteknek hívta és 5-ből 1-esre értékelte. Szava járása minden nap az volt, hogy Budapest is van ilyen és különben is Szeged szebb... Az tény és való, hogy New York egy kettős érzésű hely. Vagy szeretik vagy nem szeretik! Én a végére nagyon megszerettem. Néha nem szerettem, mert minden olyan baromi távol van, de mégis közel. Elindulsz időben, de mégsem érsz oda, Ízletes kirakat, ízetlen felhozatal. Igen ám, de a napok múlásával az ember is tudja már, hogy hol érdemes egy jót enni, egy jót sétálni, milyen útvonalon, mikori indulással tervezzen. New York így, mint beteljesült álom épp ezekért számomra csak 5-ből négyes. Eljegyzésünk helyszíne Róma, toronymagasan vezet továbbra is mindkettőnknél és úgy látszik letaszíthatatlan a trónról, pedig jó pár nagyvárosban jártam már. Párizsban hiszek még, hogy vetekedhet az első helyért, hisz ott még nem voltunk!
Visszakanyarodván a felejthetetlen new yorki 4 nap után, csütörtök délben alig 3 órás út után Miamiban landoltunk, ahol a kapitány büszkén mondta be, hogy a kinti hőmérséklet szörtííí celziusz! És ahogy ezt kimondta, valami olyan csodában volt részünk, mint mikor anno Hong-Kongba landoltam a "pekingi hősökkel". A repülő a város kellős közepén ereszkedik alább, s így olyan szuperül lehetett látni Miami Beach és Miami központját, hogy egyből nyálcsorgatva kezdtem számolni mikor is fogunk itt időzni? mert ugye itt csak autófelvétel lesz és utána irány a bradentoni rokonok. A szépséghiba az volt, hogy az autóért el kellett taxiznunk, mert nem jöttek ki értünk, így a pénztárcánkat kereken 150 dollár terhelte meg nem beszélve arról, hogy a Delta belföldi járatával utazván fejenként 25 dollárt számoltak fel a poggyásznak. Ezek nem várt kiadások voltak, ezért egy picit felhúztam magam, de egy amerikai Hot-Dogba folytottam bánatom (Rita is).
További váratlan helyzet volt, hogy villámoktatást kaptam az automata váltós autóról (csak két pedál van, kuplung hiányzik). Azt mondták a ball lábamat felejtsem el, mert ha használom megszokásból akkor baj lesz. Komolyan paráztam mikor mentünk egy próbakört, de 10 méter után nyugtáztam magamban, hogy melyik barom volt az aki kitalálta a kuplungot, mert ez így kiköpött olyan mint a dodgem. Megnyugodtam, hogy az előttem álló 430km-ert majd csak valahogy legyűröm, s pontban 18 órakor elindultunk Bradenton felé. Mocsár-mocsár hátán, hisz az Everglades Nemzeti parkon haladtunk keresztül, majd 22 óra magasságában, egy kis bolyongás után (hülye GPS, igaz Nagy Ricsi?) megérkeztünk. Andi vacsorával várt minket, s úgy kb 1 óra dumcsizás után elvitt minket a szállásra. Közben kiderült, hogy a full extrás lakókocsit elvitte a tulaja, mert jönnek a gyerekei, így mi egy kertvárosi rész eldugott utcájában, Andiék újonan vett (még felújítás alatt álló) családi házában aludtunk. Hát végiszaladt bennünk egy pár thriller és horror film forgatókönyve a lelakott, elhanyagolt ház láttán. A felújítási munkálatok most kezdődtek, ha elkészül nagyon baráti lesz.
Mivel úgy láttuk, hogy épp a legrosszabbkor vagyunk ott, ezért nem téve további terhet vállukra, Ritával már akkor elhatároztuk, hogy módosítunk a programon, azaz a reggeli ébredést követően tovább állunk. Így egészen biztos, hogy mi is és ők is jobban járnak.
Az egész napos utazgatás: taxi-repülés-taxi-vezetés eléggé lefárasztott minket, úgyhogy éjfél magasságában a csontüres házikó egyetlen ágyikójában (kivételesen csótányok helyett, gekkók társaságában) a nászutasok ismét álomba merültek.
Utolsó kommentek