Álomnászút luxuskivitelben!

Gyermekkori álmomat szeretném megvalósítani párommal - saját szervezésben - akivel a közel egy hónapos mézeshetünk alatt kalandozunk a nagy Amerikában! A blogot elsősorban hőn szeretett családunknak szánjuk, akik óvnak, féltenek minket ettől a nagy kalandtól, másodsorban pedig mindazoknak, akik kiváncsiak arra, hogyan lehet az egykoron megálmodott, elérhetetlennek tűnő álmokat a valóságban megélni. Az írásaim a makacs tényeket fogják visszaadni, kendőzetlenül, amolyan Füfkésen. Gyertek és lélekben tartsatok velünk!

Képek

Utolsó kommentek

  • um: @Füfke: én sajnos nem voltam ilyen kitartó a napi élmények leirásában. Priviben szivesen adunk t... (2013.02.16. 18:50) Mérlegen a valóság!
  • Füfke: @um: Kedves um! Köszönjük az elismerést, bár a hajóutat így utólag kicserélném a nyugati partra, ú... (2013.02.16. 14:30) Mérlegen a valóság!
  • um: Kedves Rita ás Gábor, fantasztikus a blogotok! Mi már négyszer voltunk az USA-ban, szintén 3 hete... (2013.02.16. 09:14) Mérlegen a valóság!
  • : Találtam egy honlapot, amelyre belépve, belépési csomagtól függően minden beszervezett tagod után ... (2012.03.28. 21:58) 21. nap: Encore=Ráadás!
  • Füfke: @acsbar: Barni! Van fogalmad arról, hogy hány Való Világot, Összeesküvőket és X-faktort kell nekem... (2011.10.30. 04:02) 20. nap: Paradise Island
  • Utolsó 20

Naptár

november 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30

Mérlegen a valóság!

2011.11.07. 22:49 Füfke

 

Szerencsésen hazaértünk! A hazaút nagyon fárasztó volt és a visszaállás sem ment gördülékenyen, ennek ellenére az emlékek már most úgy elhatalmasodnak bennem, hogy a klasszikus üllepedési időszak után is azt mondom, minden perce megérte ennek az utazásnak!

Talán csak azt sajnálhatom, hogy miért nem voltam már a korábbi utazásaimnál is ennyire tökös és bevállalós a magánszervezést illetően, hiszen a mai modern világban már hol  csúszhatna hiba a gépezetbe? Minden úgy működik, ahogy azt az ember elképzeli/végrehajtja! Miért is kellene kétkedni abban, hogy egy internetes foglalással nem kapok szállást vagy nem kapom meg az adott eseményre a jegyemet? Kicsit benne van a magyar emberben a szkeptikusság, de hát miért is? Hiszen a föld túloldalán sem működnek másképp a dolgok.

Örömmel nyugtázom, hogy összességében minden úgy alakult ahogy elterveztem. Kisebb tanulsággal bíró hibák be-becsúsztak, de azon kívül megveregethetem a vállam, mert ez az egész egyszerűen KEREK lett!

1 hét eltelte után hát akkor jöjjön előbb az érzelmi-, majd pedig a gazdasági értékelés!

Érzelmi értékelés:

Gyermekkori álmom kipipálva, mégpedig úgy, hogy minden klaffolt! Ahogy a nagy könyvben megvan írva, minden úgy sikerült. A legfontosabb, hogy a "várjunk egy hónapot az esküvő után az indulással" nagyon jó ötlet volt. Javaslom minden nászutasnak, hogy ez pont elég arra, hogy kipihenje az ember az izgalmakat, elintézze a még hátralévő dolgokat...stb. Másik csúcsszuper döntés volt az októberi időpont. Benne volt a pakliban, hogy New Yorkban kifogjuk a vénasszonyok nyarát (sikerült), míg Floridában sem az a 35 fokos meleg volt már, hanem az a kellemes 27-29 fok, így remekül teltek a napok, hisz a kirándulásokkor a napsütés mellé kellemes hőmérséklet párosult és a tengervíz hőfoka is ideális volt.

A programtervet illetően 80%-osan ahhoz alkalmazkodtunk, így mi mást is írhatnék, mint amit az írásaim is tükröztek? 21 napból egynél volt holtpont, a többit reggeltől-estig élveztük...(na jó, Ritának még az Universal Studios volt kissé lapos nap).

Kicsit lemezve a helyszíneket, az alábbi impulzusok értek:

New York

Mivel régóta álmom volt megismerni ezt a várost és ezért sokat olvastam róla, azt kaptam élőben, amit elképzeltem róla. Se többet, se kevesebbet! New Yorkba utazóknak kötelező a 4 db Hop on Hoff-os túra, mert eszméletlen jól bemutatja a város minden szegletét, de ezek közül is az éjszakai túra mindent visz. Döbbenetesen klassz esti fényben Manhattan. A Szabadság szobor kihagyhatatlan élmény nemcsak maga a szobor, hanem az oda vezető hajóút miatt is. Ezen kívül a Times Square, ami még nagyon megfogott! Maga a felhőkarcolók (kedvenceim), így együttesen nagyon zsúfoltnak tűnnek, ezért csak távolról hozzák azt a vizuális élményt, amit a filmekben is láthatunk. Maga a város szerethető, bár egy európai számára túl ridegnek és zavarosnak tűnhet. Nekem is kellett néhány 2 nap, míre megszerettem (pl. Ritának nem is sikerült). Egyébként nagyon érdekes város, aki az USA-ba utazik, kötelező megállópont!

MIAMI

Miami jól fel van turbózva, mert a külcsín mellett üresség lapul. No, nem azt mondom, hogy nem jó hely, csupán azt, hogy a város jól van marketingelve! Nagyon nincs mit látni. Van egy jó tengerpartja, egy utcahossznyi jó, de drága étterme és kb. ennyi. Ezt a világ bármely részén megkapja az ember, de Miamiban nyaralni, mint tudjuk, sikk! Valóban szép, de a vártnál mindenképpen kevesebbet kaptunk.

ORLANDO

A megajátszótér! Aki ebben a városban nem talál magának megfelelő szórakozást, az nem is volt soha gyerek. Rita ezt a helyet élvezte a legjobban. Valóban nagyon barátságos és nagyon zöld. Az élményparkok  a drágaságuk ellenére is kihagyhatatlanok. Kis feleségemnek a Seaworld, míg nekem az Universal és az Adventure kalandpark tetszett a legjobban. Sajnos ezt a tömény showt és vakítást máshol a világon nem kapja meg az ember ilyen minőségben és mennyiségben. Ehhez mindenképpen ide kell utazni!

KEY WEST

Az USA legdélibb pontja szintén egy jól marketingelt város. Maga az odavezető hídrendszeres út nagyobb élményt ad, mint maga a zsúfolt kisváros, de hát kit érdekel ez, amikor több száz kilométeren keresztül a tengeren autózol? A beach egyébként szuper, a többi drága!

FLORIDA 

Maga az államnyi "félsziget" nagyon kellemes helynek számít. Az örök nyár, mindenki számára vonzó lehet. Az ide utazóknak az airboat-ozás kihagyhatatlan, hisz ez ennek a mocsaras területnek a védjegye, épp úgy, mint New York-nak a Szabadság szobor. A nagyobb városokkban az éttermek és bevásárló központok sokaságával találkozik az ember, míg a kisvárosokban a nyugalom az úr.

HAJÓÚT

A hajóútról kérdez itthon mindenki, mert gondolom az a nem mindennapi. Az igaz, hogy nem mindennapi, de a 14 napos mérhetetlen szabadságérzet után egyszer csak megkötve éreztük magunkat. A hajón nem volt akkora mozgásterünk, mint előtte, csak amikor kikötött. Ez kicsit furcsa volt, de megszokható. A kikötések parádés látványt nyújtanak. A kikötők is egyediek. Nassau tényleg a Bahamák szíve, ami fő úticél lehet az erre kirándulóknak, mert nagyon megéri! Jamaica-n fullasztóan dögmeleg volt, így csak érintőleges véleményem van róla. Hajókázósak biztosan nem leszünk, de egy életre szóló élményt adott.

Összességében elmondhatom, hogy azt kaptuk az úttól amit elterveztünk. Sok fakultatív programot beiktattunk, amit egytől-egyig élveztünk! Nem volt olyan kiadásunk, amit megbántunk volna. A 3 hét alatt 3 év nyaralását tudtuk le egyben. Nagy túra volt, de hála Istenkének épségben hazaértünk. Több ezer kilométert tettünk meg földön, vízen, levegőben. Talán ekkora túrára már nem indulunk el soha már, így ezekkel a nagyszerű élményekkel a hátunk mögött kezdjük meg házas életünk első hónapjait. Soha jobb kezdést! :)

Gazdasági értékelés:

Jelentem sikerült elkölteni az erre szánt összeget, sőt még tartalékhoz is kellett nyúlni!

Nem kertelek. A túrára előzetesen másfél millió forintot terveztem be, aminek tokkal vonóval ki kellett volna jönnie. A tervezés remekül sikerült, ugyanis bőven belefértünk volna a költségvetésbe, de sajnos több apró hiba miatt ez az összeg végül is 1.630.000 Ft-ra növekedett.

De nézzük is, hol csúsztunk el...

  • Nem kalkuláltam azzal, hogy az amerikai belföldi járatokon 5000Ft/poggyász díjat kell fizetni, így az oda-vissza úton (New York - Miami) összesen 20.000 Ft-ot fizettünk.
  • Sajnos kommunikációs probléma miatt nem jöttek ki értünk a reptérre Miamiban. Az 1 órás út taxiköltsége nem volt bekalkulálva: 30.000 Ft
  • A bradentoni rokonok nem mondták, hogy ekkora lakásfelújításban vanank, így Orlandóban a plusz 3 éj szállásköltség 30.000 Ft-tal növelte a büdzsét.
  • Az ebből fakadó benzinköltség is megduplázódott a tervezett 30.000-hez képest 60.000 Ft lett, tehát 30.000 Ft plusz kiadás.
  • Sajnos Miamiban elvitték az autónkat a Tilosból, így ennek visszaszerzése 30.000Ft-unkba fájt!
  • És legvégezetül a hajóút árában az apróbetűs részt nem olvastam el, ami 12 dollár/fő/éj kötelező borravalóról ír, így növelve a hajóút árát 40.000 Ft-tal.

Ha ezt összeadjuk (+180.000 Ft), világosan kirajzolódik, hogy a 21 napos álomnászút túránk költségvetése úgy, hogy a hajóútig minden nap étteremben ettünk (3-szor elit étteremben), ezen kívül bejártuk New Yorkot 3 nap alatt, bejártuk egész Floridát és 8 napig a Karib tengeren hajókáztunk - a mérhetetlen sok fakultatív programokról nem is beszélve - a költség mindösszesen: 1.4 millió körül lett volna.

Hát azt hiszem ez az adat magáért szól. Tényekkel tudom bebizonyítani, hogy ez az út ennyi látnivalóval, utazással bármelyik utazási iroda szervezésében minimum 3 millió Ft és akkor még a költőpénzről nem is beszéltem!

Tessenek megnézni hasonló utakat. Én folyamatosan kapom a hírleveleket, így képben vagyok. Csak ha mondjuk a hajóutunkat nézem, már ott szembeötlik a dupla ár.

2 főre vetítve nekünk:

Repülő (Budapest-Miami-Budapest): 260.000 Ft

Hajóút (8 nap Karib-tenger): 240.000 Ft

Összesen: 500.000 Ft

Ezzel szemben az utazási irodák kínálata: 1.034.000 Ft (Pl. Morton's)

A különbség kapásból 534.000 Ft !!!

Ezek alapján, de akár bemásolhatnék ide más irodák new yorki vagy floridai ajánlatát is, az ár akkor is a duplája!

Természetesen a legjobb az lett volna, ha összejön 1,5-ből, de így sem rossz. Majd idén vékonyabb lesz a karácsony. :)

Na, de nézzük tételesen, összesítve, az adott napi árfolyamnak megfelelően:

  • Repülés oda-vissza (Bp.- New York-Miami): 342.970 Ft (terv: 322.000 Ft)
  • Szállás (14 éj): 193.233 Ft (terv: 164.000 Ft)
  • Hajóút (8 nap/7 éj): 282.769 Ft (terv: 241.094 Ft)
  • Biztosítás (23 nap): 36.755 Ft (terv: ua.)
  • ESTA vízum: 5600Ft (terv: ua.)
  • Üzemanyag: 61.546 Ft (terv: 30.000 Ft)
  • Tömegközlekedés: 70.901 Ft (terv: 20.000 Ft)
  • Egyéb: (parkolás, útdíj..stb.): 62.366 Ft (terv: 30.000 Ft) - büntetés miatt több!
  • Étel-ital (23 nap): 142.494 Ft (terv: 100.000 Ft)
  • Fakultatív programok: 266.117 Ft (terv:227.000 Ft)
  • Költőpénz: 165.000 Ft (terv: 250.000 Ft)

Összesen: 1.630.686Ft (terv: 1.426.449 Ft)

FAKULTATÍV PROGRAMOK KÖLTSÉGEI (2fő):

Empire State Building (expres jegy): 27.570 Ft

Szabadság Szobor: 5638 Ft

Hop on Hoff busz (4 túra): 23.634 Ft

Mary Poppins broadway musical: 27.192 Ft

Madame Tussauds múzeum: 15.925 Ft

Salvador Dali múzeum: 8991 Ft

Enrique Iglesias szuperkoncert: 23.191 Ft

Tampa Bay - New Orleans NFL meccs: 34.109 Ft

Universal Studios és Island of Adventure: 55.544 Ft

Seaworld: 37.990 Ft

Airboat (1fő): 6033 Ft 

Garantálható, hogy hasonló hosszúságú és minőségű túrák ennyiből kivitelezhetőek! Remélem segítségére voltam a leendő utazóknak!

Ezennel hivatalosan is lezártnak tekintem a nászútunkat, valamint a blogot!

Köszönjük a figyelmet!

Rita & Gábor

3 komment

21. nap: Encore=Ráadás!

2011.10.30. 03:54 Füfke

 

Elérkezett az utolsó tengeren töltött nap. Rita már kicsattanó boldogsággal ébredt, hiszen közeleg a vége. És tényleg, most már úgy vagyok vele én is, hogy eljött az idő. Elkönyveltük magunkban mindazt, amit hátrahagytunk és kezdenek erősödni bennünk az otthoni impulzusok. Előre megyünk a napokban, hogyan is néz ki majd a hazamenetel, mikor, merre lesz jelenésünk, pedig még csak szombat, s hol van még a hétfő kora esti landolásunk vagy éppen a kedd esti Komáromba érkezésünk? Az egész napos pakolásnál folyamatosan ott lebegett a fejünk felett, bizony fárasztó hazamenetel lesz ez!
Ne szaladjunk még ennyire előre, hiszen a mai laza napban is volt említésre méltó, igaz az, este érkezett. Egész nap pihentünk (rápihenünk a hazaútra), tévéztünk, aludtunk, ettünk, pakoltunk, szóval semmi különös. Megkérdeztem a recepción, hogy történik a hajóelhagyás. Lejelentettem Rita papucsának eltűnését (értéknek 100 dollárt írtam), és felhasználtam a 75 dolláros ajándék kártyámat, amit még a hajóút foglalásakor kaptam az internetes oldaltól.
Lefotóztam még azokat a helyeket, amik kimaradtak, majd elindultunk a szobánkba, hogy ma már nem mozdulunk ki sehova, ténylegesen lezártnak tekintjük a napot, a hajóutat és a nászutat. Kabinunk felé haladva a színházterem hirdetőfalát olvasva megakadt a szemem az ENCORE! feliraton, ami az aznapi showműsor címét jelentette. Minden nap volt 2 előadás, de minden nap más műsor. Egy 14 fős társulat adja elő a produkciókat, minőségi körítéssel, bár a 4 énekesnek nem sok hangja van, de a táncosok szuperek. Első nap mi is voltunk, de akkor annyira dobálták a hajót a hullámok, hogy Rita nem élvezte az egyébként élvezhetően látványos műsort, s ebből a rossz ómenből kifolyólag a hét többi napján sem látogattuk meg egyik show előadást sem. Ma viszont ott volt a helyünk, hiszen az encore jelentése ráadás, azaz a Producerek, Mamma Mia, Movin Out, Wicked, Sving című musicalekből voltak részletek és ugyebár mi a Ritával a Producerek előadáson találkoztunk 2008. márciusában, így kötelező volt a megjelenésünk. S ekkor még nem is tudtuk, hogy nem csak ettől lesz emlékezetes. Az 1 órás műsor végén bejött a hajó rendezvényszervezője és megköszönte a publikumnak, hogy velük utaztunk, s a leereszkedő vetítővásznon elindult az 1200 fős személyzetet bemutató kis film, ahogy külön-külön felsorolják, hogy kik dolgoznak a hajón, ők meg integettek a vászonról! Alatta a színészek énekeltek egy megható lassú számot, majd a film végeztével a személyzet mintegy 100 tagja élőben is megjelent, először a takarítók, majd a szakácsok (mindegyik a saját nemzetiségének zászlajával), majd végezetül a kapitány és a stábja. Mindkettőnk meghatódott ezen a búcsúzáson, főleg amikor konfettiágyút is kilőttek felénk, s közben a színpadon ott volt a hajó nélkülözhetetlen emberei, egy fajta munkatárs kivételével, akiket utoljára hívtak be, mert tudták, hogy ők aratják majd a legnagyobb sikert, a „washiman-ek”! Ezekről az emberekről nem ejtettem szót az egész út során, pedig mindig mosolyt csaltak az ember arcára! A feladatuk pofon egyszerű volt! A kajálda bejárata előtt álltak egy ablakspriccelővel a kezükben és minden egyes embernek, aki arra járt a kezükre fújták ezt a fertőtlenítő, kézmosó oldatot, hozzátéve, hogy washi-washi, szmájli-szmájli, hepi-hepi! Hát mit mondjak, már a második nap a fülében volt mindenkinek ez az idétlen washi-washizás, s mindenhol ezt lehetett hallani, mindenki szájából. Messze a legnagyobb sikerük nekik volt a héten! (A higiéniára nagy hangsúlyt fektetnek a hajón, hisz ennyi zabálásnál egy szalmonellajárvány melyik hajótársaságnak kedvezne?)
Nagyon poénos és megható lezárása volt ez a nyaralásunknak! Ezzel fel is lett téve a pont az í-re, már csak a jó Istenke segítsége kell hozzá, hogy hétfőn szerencsésen megérkezzünk magyar földre.
Az út addig göröngyös még, hiszen a program a következő:
Vasárnap
Reggel 9-kor kicsekkolás a hajóról – taxival utazás Miami repterére – becsekkolás a fél hármas new yorki belföldi járatra – 3 óra repülés – becsekkolás a római/budapesti járatra – este 22.30-tól utazás.
Hétfő
8 és fél óra repülés után délben érkezés Rómába, majd továbbutazás 16 órakor Budapestre – landolás 17.45-kor a Liszt Ferin.  És még aznap irány Cegléd!
Felkészülten várjuk a nagy utazást, míg az otthoniak is reméljük felkészültek fogadásunkra. Cegléd: Gulyásleves – palacsinta, míg Komárom: Halászlé – túrós csusza.
A többieknek, pedig megköszönjük kitartó figyelmüket, akik minden nap ránk szántak egy kis időt, hogy lélekben velünk legyenek. Elillant ez a 21 nap, telis-tele élménnyel, boldogsággal és tanulsággal. Most nem lenne fair csak így lezárnom ezt a blogot, ezért ahogy ígértem a gazdasági beszámoló is hamarosan érkezik (max 1 hét) és akkor méltóképpen összegzem az egész nászutat! Addig is a mielőbbi találkozásig, üdvözlettel: Rita & Gábor

1 komment

20. nap: Paradise Island

2011.10.29. 05:50 Füfke

 

Hát igen, 19-re lapot kért a kapitány nálam, amikor úgy döntött, hogy módosítva az útvonalon Nassaut kapjuk a kajmánok és a teqiula ivók helyett! Jól tette, mert Nassau kihagyhatatlan élmény volt, több dolog miatt is. Kezdeném rögtön a reggellel, amikor is felmentünk a fedélzetre reggelizni és eltátottuk a szánkat, mert a kikötőben jobbról és balról is egy-egy hatalmas hajó állt mellettünk. A szemünk inkább csak az egyik irányba koncentrálódott, mert ott állt a tenger csábítása, azaz az Allure of the Sea bazinagy óceánjáró. Csak úgy meredt felfelé a tekintetünk, pedig mi a 12. emeleten álltunk, míg onnan vagy még 40 méter volt felfelé a másik hajó teteje. Leszállás után tovább méregettük ezt az irgalmatlan nagyságú hajót és nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg a személyzetük egyik tagját, hogy mennyi is az annyi? Írd és mondd 6000 (!) utas fér el rajta és 2000 (!) fős a személyzete. Döbbenetes! Én idáig magasztaltam a hajónkat, hogy így meg úgy, erre tessék, beáll mellénk ez a hatalmas dög és keresztbe lenyelné a miénket! Teljesen hitelemet vesztettem, mert mi 2394 nyaraló utas, amikor ez a böszme nagy valami 2,5-szer több embert visz, altat, zabáltat?
És, akkor még nem beszéltem a katarzis élményről, de azt majd később!
Ahogy haladtunk kifelé a kikötőbe szemügyre vettük a másik hajót is, ami mellettünk állt. Akkor látjuk, hogy ez egy Disney hajó. Tele van Disney figurával, az egész dizájn gyerekekre épül, sőt a legfelső emeleten egy átlátszó csúszdában folyamatos áramlás mellett nagy úszógumikon csúsznak le az utasok. Mit ki nem találnak… Közben észrevettük, hogy nem is 3 hajó, hanem a Disney mellett még van egy Carnival hajó is, így 4 óceánjáró tanyázott a kikötőben ezen a napon. Ez azt jelenti, hogy ünnepnap volt a bahamaiaknak, mert közel 20.000-ember szállt le erről a 4 hajóról összesen. Meseszerű, de igaz!
A kikötőben piacoztunk egyet, majd fogtunk egy taxit, akik átvitt minket (egy hídon) Paradise Islandra (mennyország szigete), ahol a híres Atlantis szálloda is áll! Ezt a szállodát, már Dubai-ban is lekoppintották, volt is mit, mert gyönyörű! Minden turista ide vágyik, ha Bahamákról van szó és mit mondjak mi is el tudnánk itt időzni több időt is. A tengerpart is csodálatos. Kristálytiszta élénk színű tenger, a homok eszméletlen jó tapintású, míg a hullámok….vááááá! Ahol voltunk átlag 3 méteresek voltak, de úgy jó nagy átlagban jöttek 4-5 méteresek is! Váóóó mondom az elején magamban, és aztamarha mekkora élmény volt, mondtam magamba a végén. Hát igen, újabb katarzist jelentő élményen vagyok túl! Rita az árnyékban ejtőzött, míg én hullámlovagoltam. No, ezek a hullámok nem olyanok, mint amikor kiskoromban a szárnyashajó elsuhant a Dunán és jöttek a hullámok, vagy amikor Bibionéban vagy Riminiben ugráltam közöttük, mint a hülyegyerek. Ezek néhol brutálisok voltak. Nem méretben, mert igazából a víztömeg kívülről nem látszik, de az ereje, az a hatalmas! Naivan régi idők módjára mentem befelé, s már gyanús volt az, hogy a kifelé áramló víznek is milyen nagy sodrása van. Aztán léptem kettőt befelé és elindult a mókuskerék! A visszaáramló víz iszonyatos erővel szívott befelé, behúzott legalább 8-10 métert, hogy csak tehetetlenül mentem/vitt befelé, aztán láttam, hogy már csak egy kis pont vagyok a tengerben és jött a hullám és lecsapott! Teljes vakulás és azt érzed, hogy kb. feldob a hullám a tetejére, iszonyat erővel visz vagy 10 métert, majd levisz a hullám aljára és még visz rajtad mikor mennyit, 5-7 métert a homokkal együtt egészen úgy, mint egy rongybabát. És kelnél fel, de nem tudsz, mert újra szív és újra lecsap, hiába kapaszkodsz négykézláb. A nadrágomba 5kg homok került, az is húzott vissza, az orromat megfújtam jött a homok belőle, mint a tubusból a fogkrém. 4-5-ször dob rajtad ez brutális hullám, aztán alábbhagy, és megint kezdődik elölről. Egyáltalán nem gyerekjáték és egyáltalán nem vicces akkor, így utólag állati jó! Totális adrenalin bomba! Pihentem egyet, figyeltem a többi pórul jártat, szakadtam a röhögéstől rajtuk, ahogy 50-60 éveseket úgy visz kifelé a hullám a homokos vízen pörgetve hátukon kifelé, hogy majd bepisiltem. Az egyik legdurvább az volt, amikor két néger 40-es csajszi ment befelé, az egyik beljebb tartott már és háttal a tengernek magyarázott a másiknak. Én már láttam, hogy púposodik mögötte a nagyobbik fajta (4m-es tuti volt), majd lecsapott rá. Nem hittem a szememnek, a hullám felkapta, hozta kifelé és egyenesen fejjel/hassal ledobta a homokba, majd pörgetett rajta a kiáramló víz vagy ötöt és ott landolt mellettem. Teljes sokkhatás alá került, ahogy én is először, de aztán előtört belőle a röhögés.
Természetesen kos révén nekem kellett még ez a megemelkedett pulzusszám ezért 10 perc pihenő után újra felvettem a harcot a hullámokkal. De komolyan mondom, 4-5-nél több hullám után kimerül a szervezet attól, hogy „meneküljön”! Eszméletlen jó, nem találok rá jobb szavakat! Azonban 1 csepp alkohollal a szervezetemben már nem merném bevállalni, mert ez a víztömeg akár ölni is képes lenne.
Így leírva tudom, hogy dedósnak tűnik, de egyszerre volt szórakoztató és félelmetes! A nap végére rendesen ki is merültem…
Visszaérvén a hajóra egyből mentünk a fedélzetre, hiszen fent volt még a nap, így strandoltunk. Kicsit furcsa volt, hogy a mellettünk álló hajóból úgy néznek le ránk, mint a pesti panelrengetegben a 10-ről a szemközti 6-on lévő erkélyre, de nem sokáig, mert pontban 18 órakor következett az újabb vizuális katarzis! Kürtszó után megindult a 8000 fős hajó hátrafelé és abban az icinyke-picinyke kikötőben csinált egy Y-on manővert, hát az valami brutálisan nagy élmény volt. Ott van az a közel 400 méteres hajó a maga 18-19?, szintjével, egy nagyobb falu lakosságával a fedélzetén, és ahogy dolgoznak a hajócsavarok, atyavilág, de gyönyörű élmény volt! Mérnöki szuperzsenialitás! Egy ilyen hajó már nem szerepel az álmokban, mert ilyen nem létezhet, egy igazi úszó erődítmény. Hangsúlyozom, két és félszer többen vannak, mint a miénken! Mintha a Papp Laci Sportaréna úszna, vagy egy magyar focirangadó nézőserege! Ezt is meg kellett élni!
A továbbiakról nem is beszélek, hogy mi startoltunk másodiknak, majd jött a Disney hajó is mögöttünk. Ennél az 1 órán át tartó programnál szinte mindenki a fedélzeten volt és onnan bámulta a csodát. Sajnos a fényképező pont nem volt nálunk, így hagyatkozni kell az élménybeszámolómra.
Rita ma 2,5 órás etapot nyomott le a jakuzziban, így csak este fél 9 tájékán mentünk vacsorázni. Mivel a Paradise Beach miatt az ebéd kimaradt, ezért jó éhesek voltunk. Megettem a rendes adagomat és utána közölték, hogy záróra, nem vehetek repetát. Nagyon dühös voltam, mert a teraszon kevesebb a választék és ott nem volt halfasírozott finom tartárral. Aztán a teraszról is szivárgott el a nép, ami felettébb gyanús volt. Utánnajártunk a dolgoknak és összeállt a kép, miéert zárt be a kajálda olyan korán. Azért mert 9-től kezdődött a Sütemények Éjszakája! Az összes kajastandon süteményhegyek álltak! Te jó ég, zabáljátok! Pont jó így estére! Röhögve kikerültük őket és eljöttünk a kabinunkba, ahol én blog írás közben friss hírként tudom közvetíteni, hogy Baseballban a St Louis Cardinals lett a bajnok. Itt mindennapos programelem a baseball nézése, mivel most volt a 7 meccsen eldőlő döntő, így már a szabályokban is otthon vagyok, sőt Rita is!
Ismételten egy remek napon vagyunk túl, s ideje megemlíteni azt is, hogy közeleg a vége.

2 komment

19. nap: Adathalmaz

2011.10.28. 05:34 Füfke

 

Megint egy új nap, megint meleg, megint fürdés, napozás! Mivel a tegnapi programváltozásnak köszönhetően egész nap a tengeren hajókáztunk, mi mást is csinálhattunk volna, minthogy ejtőztünk a fedélzeten. 11-kor mentünk fel reggelizni, s olyan furcsa volt, mert a reggelis standot még nem bontották el, míg az ebédet már tették ki, így még eldönthettük, hogy most akkor melyik étkezési formát választjuk. Maradtunk a reggelinél, majd ezt követően, ahogyan már írtam, pihentünk.
Az egész napos strandolást csupán 4 óra magasságában egy 30 perces zuhé zavarta meg. Ismét jó volt látni, ahogy közeledik a zuhanyfüggöny. Szintre számolni lehet a métereket, hogy még mennyi, amíg hozzánk is elér. A kis meleg esőfürdő nagyon nem tántorított el senkit a fedélzetről, én speciel a jakuzziból néztem végig. Este 8-ig jakuzziztunk Ritával, én már 7-kor mentem volna úgy szét voltam ázva, de Rita ismét nagyon élvezte, így a nap végén kereken 2 órát ültünk a bugyogó lében. A vacsora után már a kabinunkban tartózkodtunk, mert igazából most sehol sem jó. 2,5m-es hullámokon ingadozunk, Rita már szunyókál, míg én, mivel nincs más mondanivalóm, ezért megosztok (folytatom) néhány érdekes hajóadatot.
A mi hajónkat két évig építették a németországi Papenbergben 510 millió dollárból és 2006. november 28-án lett kész, december 2-án helyezték vízre.
·         a 2394 fős utaslétszámra 1200 fő személyzet párosul nem kevesebb 70 országból.
·         1296 km hosszú elektromos kábel és további 104 km hosszú egyéb kábel húzódik a monstrumban.
·         835 ablak található rajta és 1834 ajtó.
·         4000 liter festékkel festették a külső részét, 12.000 literrel a belső részeit.
·         12 utaslift és további 10 szervízlift található.
·         25.000 lámpatest gondoskodik a világosságról.
·         6800 db tűzvédelmi szórófej és 437 db tűzjelző van beépítve.
·         a mentőhajók összesen 5020 főt tudnak befogadni.
·         a hajó szélessége 38,1 méter, magassága 59,5 méter.
 
 
És akkor nézzünk egy kis kajaadatot, így a végére. Egy ilyen 8 nap 7 éjszakás út fogyasztási termése a következő:
·         900 kg gabonapehely
·         1125 kg vaj
·         675 kg tészta
·         1170 kg sajt
·         9900 kg gyümölcs
·         900 kg cukor
·         36.000 db tojás
·         2925 kg hal
·         450 kg borjúhús
·         450 kg rák
·         5400 kg baromfi
·         5400 kg marhahús
·         2000 liter fagylalt (kb. 40.000 gombóc)
·         1170 kg tengeri herkentyű
·         4500 db joghurt
·         405 kg kávé
·         9900 kg zöldség
·         6400 liter tej
·         2250 kg rizs
·         3600 kg burgonya
·         3150 kg liszt
·         150 különböző típusú bor

Szólj hozzá!

18. nap: És minden jóra fordul...

2011.10.27. 06:35 Füfke

 

Elérkezett számunkra a 18. nap, melynek reggelén a jamaicai Ocho Rios kikötőjében ébredtünk! Igaz a fedélzeten töltött reggeli közben még esett az eső (közben 28 fok és iszonyatos páratartalom), de később a hőmérő higanyszála a pukkadásig elviselhetetlen 32 fokra emelkedett. Ezt otthon még bírja az ember, de itt a magas páratartalom miatt szinte kibírhatatlan. Még jó, hogy nem fizettünk be semmilyen fakultatív programra, mert bugyirohasztó meleg volt, mi is mindössze 2 órát időztünk a kikötő környékén, mert Rita fejvesztve menekült vissza az olyannyira utált hajónkra, amit már nem is utál annyira, hiszen áll, mint a cövek, már a ringatózás is megszűnt, így idilli a hangulata, sőt már a Daedalon is visszabújt a többi gyógyszer közé.
A parton további örömünk volt, hogy magyarokkal is találkoztunk, hiszen a kikötőben állt a Carnival Liberty hajója is, ahol összesen 4 magyar van, abból, akikkel találkoztunk, szintén nászútjukon vannak, és szinte ugyanazt az útvonalat járják be, mint mi. Igaz nekik az esküvőjük 2 hete volt, s rá 3 napra már indultak is. No, de hogy futottunk össze velük? Jó sztori! Vettem hideg vizet, mert olvadtunk a hőtől, s mikor ki akartam bontani lelocsoltam magamat, erre káromkodtam egy jó nagyot a levegőbe, mire jött is a válasz, hogy áááááá magyarok! J Ez talán Murphy törvény, de külföldön én mindig úgy lelek honfitársra, hogy vagy káromkodik az illető vagy veszekszik a házaspár, most épp előbbi hozott minket össze ezzel a párral. Jó 10 percet beszéltünk, s elmondták, hogy szerencsések vagyunk, mert az ő hajójuk fordított úton jár, így a Mexikó partjainál lévő hurrikán miatt Cozumelben végig szakadt az eső, míg Kajmán szigeteket ki is hagyták a hurrikán tombolása miatt. A csajszi két napig ki sem tudott jönni a kabinból, mert 4 m-es hullámok dobálták a hajót, s eléggé beteg volt tőle! Mi nekünk ez a 0,5m-es hullám ahhoz képest! Szóval minden rosszban van valami jó. Tehát jól választottam hajót (ők is gondolkodtak ebben az útban, de végül nem ezt választották). Aranyos pár volt, Ritának is jobb kedve lett a magyar szó hallatán és én is átestem a betegségen, úgyhogy kezdett jól alakulni a napunk. Vásárolgattunk egy-két cuccot a parton, körülnéztünk, majd visszamenekültünk a hajóra, s a fedélzeten töltöttük az egész délutánt. Fürödtünk, jakuzziztunk egészen 7 óráig. A hajóról néztük a naplementét, a kihajózást, csodálatos látvány volt. Bugyog a víz, kinézel oldalra és ott van Jamaica partja, a fedélzeten élőzene szól, megválasztják a fedélzet legjobb hasast ugróját, majd kezd besötétedni, kigyúlnak a hajó fényei, elindulunk a kikötőből, esti fényben a part…stb. Nagyon kerek volt ez a nap, újra visszajött az életkedvünk, bár Bogyó hiánya már napi pityergést idéz elő Ritánál, de nem sok van hátra, addig is élvezzük a meleget, mert otthon nem a kaja jön a házhoz, hanem a gázszámla! Most amikor túlvagyunk a vacsorán és írom a napi összefoglalót, már újra sürögnek-forognak a személyzet tagjai, mert készülődnek a 22.30-kor kezdődő barbekjús fedélzeti élőzenés partyra. Döbbenet ez az egész, az egyik helyen vége a kajának, mosnak/fertőtlenítenek mindent, s a másik helyen már újra tálalnak. Nem tudom, de olyan érzésem van, hogy aki nem eszik, azt itt lelövik, vagy otthagyják valamelyik szigeten. Ilyen nincs, hogy ennyit kelljen zabálni. Voltam All inclusive nyaraláson már pl. Egyiptomban, de ott sem nyomták ennyire belém a kaját. Mint a libát úgy tömik a népet. Érdemes lenne egy fotóalbumot létrehozni, hogy milyen nagyétkű emberek falnak fel itt mindent, amit látnak. Döbbenet, felfoghatatlan! Shobert Norbiék itt öngyilkosok lennének. Egy púpozott adag kaja után még lenyomnak szinte egy egész tortát a buciba. Egyszerűen fel nem tudom fogni, hogy bírják? Én ott tartok, hogy nem kívánom a kaját, gyümölcsöket eszem, amikor, otthon apuka néha hoz hozzánk általában a kukában landol, mert annyira nem vagyunk gyümölcsösek, de itt már azt esszük, mert húsiszonyunk van. Ma is letuszkoltam két kacsacombot, de csak azért, hogy erősödjek, nehogy úrrá legyen rajtam újra a gebula. Rita legtöbbször salátázik, de ma már evett húslevest is, ami nagy szó. Ő nem találja a hazai ízeket, mondjuk fülöp szigeteki és indonéz szakácsoktól nehéz is a magyar ízeket elvárni. Pl. a minap volt gulash, amit nem tudtam eldönteni, hogy leves, pörkölt vagy paprikáskrumpli…ennek a háromnak a keveréke volt. Általában ez a nagy mennyiségű kajafelhozatal a minőség rovására megy, ugyanis a legtöbb étel íztelen, a pizza egyenesen ehetetlen. A többi kaja sem éri el nálam az otthoni ízvilágot, de lehet, csak én vagyok túl fűszeres. Amit ígérek betartom, kendőzetlenül leszólom azt, ami nem jó, mert nem kell itt a tökéletességet feszegetni. Egyáltalán nem az egy ilyen hajóút. A balatoni lehúzások kispiskóták ehhez képest ami itt folyik. Az alkohol pesti diszkós áron van, sőt ma ittam 3 dl kólát, mert már nem bírtam az elmúlt napok teakúráját, így potom 560Ft-ba került (rutinosan jég nélkül kértem, mert jéggel kb. 1,5 dl kóla lett volna). Aztán itt vannak a fakultatív programok, melyek 50-150 dollárig feszítenek a programfüzetben vagy épp a különleges éttermekben ingyen ehet az ember, de általában 10 dollár/fő asztalfoglalási díjat kell fizetni (mi ugye lehetne már a kaja ára is). Még szerencse, hogy mi így levezetésként jöttünk ide, úgyhogy nagyon is megfelel a tej, dzsúz, víz, tea felhozatal, így a hajón történő költésünk egyenlő a 0-val. Jah nem, mert lépten-nyomon fotózzák az embert, amit 5000Ft-ért el is adnak, s mivel egy nagyon szupi képet csináltak rólunk, így annak nem tudtunk ellenállni. Ezen kívül a műholdas internetet is aranyáron mérik, mert 1 perc, 0,75 dollár (160Ft)!
Egy szónak is száz a vége, a mai napunk élményekkel teli volt, csak egy negatívumot tudunk felhozni, az pedig, hogy ma végre beengedtük a takarítólányt (napi kétszer takarítják a kabint!), de mire visszaértünk Rita egyik gyékénypapucsának a párja eltűnt, így azóta is azt keresi a takarító, ha nem lesz meg, akkor jön a hajó panaszkönyve és ott nem ismerek kegyelmet! És a panaszkönyv ideje hamarosan el is jön, mert a Rina hurrikán még mindig nem nyugodott le, így a kabinunkba visszatérvén szembesültünk a kapitány levelével, amiben tájékoztat minket az új menetrendről!
Törlésre került Kajmán szigetek és Cozumel, helyette kikötünk Nassauban (Bahamák). Így értelemszerűen ugyanazon az útvonalon megyünk hazafelé, s csütörtökön tengeren, pénteken Nassauban, szombaton ismét tengeren leszünk! A kis cetlin már jelezték is, hogy éjféltől újra -6 órára leszünk otthonunktól! Az ember nem erre fizetett be, így majd az utolsó nap, amikor le akarják vonni majd a kötelező borravalót a számlámról, akkor kinyitom a számat! Lesz ne mulass!

 

Szólj hozzá!

süti beállítások módosítása