Na, akkor nézzük is mivel és hogyan telt a hétfői nap. Az első kikötésünk a Norwegian hajótársaság magánszigetén volt a Bahamákon. Reggel ébredést követően tudatosult bennünk, hogy már kikötöttünk, mert nem ringott a hajó. Egyébként, amit nem sikerült megszoknunk az mindössze 1,5 méteres hullámok által okozott ringás volt, ami lópikula a szobai TV-ben közölt esetleges hullámzási skálán. De hát érezzük, na! Ott tartottam, hogy felmentem körbenézni a fedélzetre és mivel a szigetnek nincs kikötője, ezért tőle kb. 1 km-re horgonyzott le a hajó, ami azt jelenti, hogy kishajókon viszik ki a népet. Ezt közöltem visszamenet a Ritával, aki kijelentette, hogy ő ladikra fel nem száll, így is épp elég ez a ringás. Ahogy ezen morfondíroztunk, az időjárás megoldotta helyettünk a problémát, mert a nap legnagyobb show-jaként egy olyan vihar közeledett a horizonton, hogy élményszámba ment nézni, ahogy a zuhanyfüggöny közeledett felénk. Mind az ég, mind a víz jól láthatóan mutatta az útvonalat, ami egyenesen a tőlünk 5-km-re álló másik luxushajót érte el először, majd a szigetet, és a mi hajónkat. Otthon is van égszakadás, de ez talán még azt is túlszárnyalta. Ekkor már, kb 500-an lehettek a szigeten a hajónkról, ők csontig áztak, s mivel a zuhé hozott magával egy kis lehűlést is, így mindenki a hajó belsejében keresett magának a továbbiakban menedéket. Igen ám, de a hajón irtózatosan nyomják a légkondit. Nem tudom, hogy tudják megszokni mások, de mi nagyon nehezen viseljük. Mondhatnánk, azt, hogy a legjobb hely a kabinunk lenne, mert ott állítható a légkondi, de Rita a lehető legkevesebbet szeretne tartózkodni az „ingó dobozban”. Hát igen, nekem meg a legjobb lett volna egy kis ágymeleg, letudni végleg pihenéssel ezt a nyavalyát. Végül kikötöttünk a hajó egy olyan szegletében, ahol volt ágy, teljes panoráma kilátással előre és oldalra az óceánra, s itt töltöttük a nap egyik részét, míg a másikat egy hasonló helyen, egyszóval belaktuk a hajó minden szegletét.
Ez a hétfői nap nem csak nekünk okozott patthelyzetet, hanem a többi utasnak és a szervezőknek is. Ugyanis számtalan fakultatív program maradt el, a szigetre is csak kevesen jutottak ki, akik ki is jutottak kevés ideig. Mi még sajnos a recepción szembesültünk azzal a ténnyel, hogy más magyar rajtunk kívül sem az utaslistán, sem a személyzet között nincs, így egy kicsit meggyötörten viseltük el ezt a tényt. Általában az ember maximum két hétre hagyja el otthonát üdüléskor, így érthető, hogy jó lett volna már magyar szót hallani, de mivel nem, így egyértelműen ez a nap volt a hullámvölgyünk a nászútunkban. Ez már a 16. nap történései, úgyhogy letudtuk New Yorkot, egész Floridát bejártuk és most hajókázunk. Rita a szárazfölre lépést várja én meg, hogy kigyógyuljak a nyavalyából. Bízunk a jobb folytatásban!
Utolsó kommentek