Kimerülten jelentjük, szerencsésen megérkeztünk New Yorkba!
Hát ez a nap nem volt semmi...Kezdődött hajnali kettőkor, amikor is gyomorpanaszokra eszméltünk. Rumli volt belül rendesen, hisz Rita legyengült és én sem voltam a toppon, így hát hiába volt beállítva az óra 3.30-ra, addigra mi már réges-régen talpon (wc-n) voltunk. A hajnali 6.15-ös indulás sosem az igazi, de az, hogy az átszálláskor Amszterdamban 1,5 órát vártunk a gépen az indulásra, az betette a kaput, kiváltképp azért, mert tudtuk, hogy ülünk még eleget a 8 és fél órás repülőút alatt.
Mi volt a hiba? Úgysem hiszi el senki, de nem indult be a repülőgép motorja...rossz volt a gyújtás vagy mi! :))) No, ezt nem én fordítottam félre, hanem a "magyar sztyúárdesz srác mondta". Minő véletlen, hogy egy magyar is van a gépen. Kapóra is jött a haverság, mert ő elkérte a HOT! magazinunkat, és a Sport Plusz lapunkat, cserébe mi a business class fagyikelyhét ehettük a papírdobozos fagyi helyett. Néztek is a gépen nagyokat.
Apropó, ha már kaja. Ugye írtam, hogy a Rita gyomra rakoncátlankodott...Hát persze, hogy mindkét étkezéskor befaltam az ő adagját is. Csak azt nem értem, hogy a nőknél a fagyi miért csúszik le mindig, minden körülmények között? No, nem kötözködöm, hisz különben is jobban lett tőle, sőt a pilóták is kegyesek voltak vele a fel- és leszállásnál.
Velem meg jól kibabrált a Murphy! A gépen mi más is lehetne a vágyad hajnalban (minimális alvás után a fent említett problémák miatt), minthogy jó széktársad legyen a hosszú úton, aki nem horkol, nem büdös, nem terpeszkedős és legutolsó sorban nem örökmozgó, bömbölő kisgyerek! Hát mit látnak csipás szemeim? KÉT gyerek ült le mellém. Az egyik 1,5 év körüli a másik sem volt 4-nél több. Ez a döbbenet ki is ült az arcomra, de apukájuk megnyugtatott, hogy nem lesz gond velük, s írd és mondd, szinte mukkanás nélkül repült el velük a 8,5 órás út.
Már csak be kellett lépni a nagy Amerikába, ami elsőre nem is sikerült, mivel annyira hadarva beszélt a vámos, hogy széttártam a kezemet, hogy nem értem, erre el is küldött minket a pulttól, hogy hozzak magammal tolmácsot. Jó magyarosan erre fittyet hányva beálltunk egy másik sorba, ahol egy fiatal srác minden zokszó nélkül átengedett minket, így hivatalosan is beléphettünk az országba (szegény Tom Hanks-nek ez a Terminál című filmben nem sikerült).
Shuttle busszal - ahogy tanácsolták a blogírók - már robogtunk is Manhattan felé, ha a dugóban állást lehet robogásnak nevezni. 1,5 óra alatt sikerült is a szállásunkhoz érni…jah, és hozzáteszem, hogy ma New Yorkban 29 fok (!) volt, úgyhogy a légkondi mentes buszban, kimerülten, erőtlenül ziláltunk, s ezt pont azt eredményezte, hogy a Hotel (???) 50 lépcsőjét a hátunk közepébe sem kívántuk!
A Sun Bright Hotel egy klasszikus amerikai filmekbe illő motelszerűség, ahol mint mindig a gonosz lakik (pl. Szökevényben a félkarú gyilkos). A közös használatú, lepukkant fürdőért és a gyermekcsótányok gyűrűjében, azért nem mondanám, hogy megéri a 4 éjszakára a közel 80.000Ft-ot, de az olcsóságnak ára van. A szoba mérete 1 franciaágynak megfelelő és körülötte képzeljen el mindenki még 50 centit. Mondjuk úgyis csak aludni jövünk ide, a luxus meg majd a nyaralás végén házhoz jön. Ablakunk az utcára néz, s így hulla fáradtan a dudák és a szirénahangok arzenáljában próbáltunk valamicskét pihenni, mert hétfőn felfedezzük a várost. Ebből kiderül az is, hogy egy lépést sem tettünk még meg, hiába kell az energia…
Én meg mondtam magamban, hogy röhögjé bakker, kettőnk közül én megyek nyaralni, te meg tovább vallathatsz! :)
És végezetül a mai pénzügyi mérleg:
Shuttle busz JFK reptér - Hester street, Manhattan: 19 dollár/fő x 2= 38 dollár + 7 dollár borravaló: 45 dollár
Szállás Manhattan, Chinatown (4 éj): 397,3 dollár
Coke, 0,33l gépi a szálláson: 1,25 dollár
Összesen: 443,75 dollár
Képek útban Manhattan felé
Utolsó kommentek