A tervezés már jó ideje folyamatban volt. Azt is mondhatnám, hogy az "A" tervből teljesen fel voltam készülve, tudtam mi, mennyibe fog kerülni, hogy jutok el A-ból B pontba, csupán az volt a nagy bibi, hogy Rita még nem tudta megmondani mikor tud szabadságot kérni és egyáltalán megkapja-e?
Én úgy terveztem, hogy ősszel, azaz a szeptember 3-i esküvő után 1 hónappal indulnánk, hisz addigra kipiheni az ember az esküvő fáradalmait, elintézi a fotóst, videóst, egyszóval startra kész állapotba kerül. Itthon az idő is hidegre fordul, mi meg miért fagyoskodnánk, amikor melegben is lehetünk? Nemde?
Ott tartottam, hogy szintre forintra pontosan megvolt a terv, amikor Rita közölte, hogy megvan a szabadság, mehetünk! Gyors számolás után kiderült, hogy nincs elegendő szabija a terv megvalósításához, ezért szervezői készségemet elővéve megtaláltam a kiskaput! Az egész indulást eltoltam egy héttel, így a napokból alig vesztve kihasználjuk a Mindenszentek 4 napos hétvégéjét, így szabiból sem kell több.
Már boldog voltam, hogy akkor mindent lehet élesben is lefoglalni, amikor derült égből villámcsapásként egy kedves ismerősöm a tervet láttán csak annyit mondott: "Felejtsd el!" Egy világ omlott össze bennem, 1 perc alatt kivert a víz, mert nem tudtam mire vélni, hogy az 1 éves precíz szervezésemet csak így csípőből lefikázza. És akkor belekezdett a 3 órás fényképekkel alátámasztott mesedélutánba...
Azt mondta, hogy ez egy jó terv lenne, ha hátizsákosan kirándulgatni szeretnénk, de vegyem magam észre, hogy ezt én egy NÁSZÚT-nak tervezem, ami a párommal való együttlétről szól a pihenés és kirándulások közepette. Ez a repülök ide-oda csak azt eredményezi, hogy az egész nászút a reptereken töltött időről fog szólni, s különben is van a tervemben olyan hely ahova nem is érdemes menni. Ilyen volt pl. Washington.
Visszakérdeztem, hogy akkor ő hogy csinálná...Zsolt, (mivel Miamiban is élt) azt ajánlotta, hogy kezdjek New Yorkban, aztán jöjjek le Miamiba, ott odaadja a kocsiját (amivel kapásból megspórolom az autóbérlést) és menjünk el a Florida túloldalára a rokonokhoz, kiránduljak ide-oda, nézzük meg ezt, azt, amazt, próbáljuk ki ezt, meg azt és jöjjek vissza Miamiba, majd menjünk el egy Karib tengeri hajóútra, mert sokkal nagyobb élmény lesz, mint repkedni jobbra-ballra, mindenhol rohanni. Lesápadtam, mert tudtam, hogy Rita hagyján, hogy nem szereti a repülést, de a hajókázástól egyenesen retteg, így visszakérdeztem, hogy ennek tükrében is ajánlja? Zsolti megnyugtatott, hogy ezek 300m-es óceánjárók, nem ingadoznak, no para.
Hát jó, mondom, akkor most szépen nekiülök és áttervezem az útunkat, azaz az "A"-terv mehet a levesbe, jöhet a "B" terv...
"B" terv
Utolsó kommentek