Ahogy korábban írtam, nem szerettünk volna lábatlankodni a rokonoknál, ezért a reggeli kelést követően (9-kor, mert a munkások 10-kor jöttek), kerestünk egy Mc Donald's-ot a FREE WIFI reményében, hogy megtervezzük az elkövetkezendő 3 napunkat.

Már a kocsiban járt az agyam, hogy akkor hogy kéne módosítani a programot, hogy minden szempontból jó legyen. Andi említette, hogy Salvador Dali Múzeum van St Petersburg-ban, így Ritának (kedvence) úgy felcsillant a szeme, hogy tudtam oda mindenképp menni kell, igen ám, de ha már itt vagyunk Florida nyugati partvidékén, akkor illene megnézni a tengerpartot és lubickolni egyet.

Közben a szállásokat is nézegettem, hogy hol kéne megpihennünk a hétvégén, mivel Orlandoba csak hétfőtől van szállásunk. Ekkor pattant ki a fejemből, hogy akkor megnézem van-e még szabad szoba azon az orlandoi szálláson és mivel volt, és az ára is baráti, ezért lefoglaltam és ezennel fel is állt az új programterv. Cél Orlando, közben kis kitérőkkel.

Ekkor péntek 11 óra körül járt. Elbúcsúztunk Bradentontól, benéztünk Sarasota városába, majd elindultunk a fél órára lévő St. Petersburgba, ahol a Dali Boulvard volt a célpont.

Salvador Dali kiállításának megcsodálása után (Rita vágya kipipálva), tovább utaztunk a tengerpart felé, hogy az én mai vágyam (tengerben csobbanás) is ki legyen pipálva. Berci párja, Enikő többször hangsúlyozta még otthon, hogy a nyugati part legszebb tengerparti csobbanóhelye Clearwater Beach, így célként kitűzve a tengerparton arra autókáztunk. Közben meg-megálltunk bámulni a mélykék tengert, s a sok-sok strand láttán egyre jobban vágytunk a lubickolásra.

Jelentem Enikőnek igaza volt! Valóban a clearwateri beach a legtutibb! Gyorsan ledobtam vezetéstől izzadt ruháimat és rohantam csobbanni. Mindig is ilyen 27 fokos folyékony sóra vágyok, amikor tenger közelébe érkezem. A felfrissülés, a szabadságérzet, a jó levegő, a szuper idő adja számomra a legnagyobb kikapcsolódást, így a közel 1 órás csobbanás alatt engem nemigen lehetett kizökkenteni relaxációmból. Ez az egy óra parti pihenés felért 8 óra alvással, az ember szinte teljesen kicserélődik. Kis feleségem a parton maradt a bulvármagazinok társaságában, valamint kagylógyűjtésre adta fejét. Gyorsan elillant az 1 óra, s máris robogtunk Orlando felé. 100 mérföld írta a GPS, huh az majdnem egy Komárom-Cegléd távolság. Sebaj, irány Tampán át a csúcsforgalomban. Háát, eddigi vezetésem csúcsa volt, mert hagyján hogy 3-4-5-6 sávon az ember idáig nyugodtan lavírozott, de az, hogy 100km-en be van állva és így lüktet az egész autópálya egyenletes 70 mérföld/órával, az látszólag egyszerű, de néha mégsem. Főleg Tampa belvárosában volt izgi, mert a 6 sávos út némelykor olyan óriási csomóponttá alakult át, hogy még a szegény GPS-es navigáló hölgy sem tudta olyan gyorsan mondani az itinert. Én meg csak csavargattam a fejem, hogy akkor a 3. sávból hogyan keepezzek rightra, amikor balról-jobbról is haladnak el mellettem autók. Rita hozta, mint mindig navigátori formáját, természetesen aludt, ahogy az lenni szokott az autós utak alkalmával. Néha irigylem azokat az embereket, akik beszállnak az autóba és egyből álomra szenderülnek, de ilyenkor megnyugtatom magamat, hogy sebaj, aludják csak át a fél életüket, én inkább élem, mert rövid! :) Különben is nagy túrán vagyunk, amihez ő egyáltalán nem szokott hozzá és különben is azt csinál amit akar, mert ez ugyebár egy ÁLOMnászút! :)

A GPS este 8 órára írta érkezésünket, ami percre pontos volt, de mivel egész nap csupán egy Meki menü volt bennünk - ...apropó...miért mindig Mekiben eszünk? Hát mert tudtuk mennyit kell fizetni, nincs borravaló, nincs adó, tudtuk mit kapunk, korlártlan piautántöltés, free wifi stb...stb. - tehát eléggé éhesek voltunk.  No, de ahogy beértünk Orlandoba egyből megpillantottam Golden Corral piros betűit és beugrott Zsolt hasznos tanácsainak egyike, azaz, "Enni ott egyél mert, csak jól járhatsz...én is mindig ott eszem." Hát emberek, lehet itt bármiről szó, de ez a hely egyszerűen fenomenális. Az alábbi mondatok azoknak szólnak, akik legalább feleannyira szeretik a gyomrukat, mint én.

Szasza, Szeki, Toma, Barni...és ki tudja, hogy hány jó étvágyú embernek kiálltanám világgá, hogy nem tudom máshol mit adnak, de NEM ÉRDEKEL! Aki csak teheti, mindig ezen a helyen zabáljon!!!

Egy éttermet kell elképzelni, ahol már a parkolóban felettébb furcsa volt, hogy 1/4 9-kor teltház van. Beérve gyorsan le kellett pengetni 27 dollárt kettőnknek és már kezdetét is vette a kulináris élmény és ízkavalkád! Emberek van az a mondás, hogy ami "szem szájnak ingere", akkor erre gondoltak. Végelláthatatlan önkiszolgáló kajaarzenál. Most lehet hülyén hangzik, de nem tudtam betelni a látvánnyal. Minden van, húsok, halak, tészták, rántott dolgok, grillezettek, natúrak, szószosak, gombásak, kínai, olasz, angol, saláták, levesek, öntetek, torták, sütemények, pizza, üdítők...mit nem mondtam még? Egyszerűen minden van. Pl. nézzünk egy köretet: KRUMPLI. főtt, hasáb, püré, fűszeres...hihetetlen. Azon kaptam fel a fejemet, hogy 4 pupozott tányér van előttem és jobb kezemben grill csirke, bal kezemben rántott csirke. Közben a szemetet viszik el a pincérek és megkérdezik, hogy minden rendben van-e, hozzanak-e üdítőt még? Persze, hogy hozzááá, le kell enni a belépőt!!! :) Komolyan, aki engem tegnap este látott enni, az azt hitte ez a gyerek most eszik először életében egy kiadósat, aztán rájöttem, amikor körülnéztem, hogy itt senkit sem érdekel, hogy mennyit és hogy eszek. Stílusosan kézzel zabál minden amerikai és mindegyiknek olyan kielégült feje volt, mint nekem. Kaja-kaja, mintha ebből a szempontból tiszta amerikai lennék! :)

Ahogy zabáltam, Rita csak csipegetett...egyre rosszabb érzés kapott el, bazkikám...nem fogok tudni mindent megkóstolni...még ennék azt is, amazt is, sőt mivel Rita csak majszolja a kajákat, mert annyira nem éhes, ezért bennem volt az a tudat is, hogy az ő befizetett kajarészét is le kell zabálnom, mert ugye nincs pazarlás! :)))

Talán még most is ennék, ha Rita nem lett volna hullafáradt, így még kifelé menet belecsíptem a süteményes tálba, sőt WC-ről visszajövet is még hoztam egy sütit, de ekkor már párom szúrós szemmel nézett, hogy elég legyen...indulás a szállásra!

Ez a hely mindent visz...visszanézünk, azaz visszaeszünk! :)

Szállásunk közvetlenül az Universal Studios bejáratánál található, egy kis amerikai Motel, mint a filmekben. Este volt egy kis gond a szobánkkal (dohányzó volt és ezáltal büdös, valamint hangos), de ezt még az este folyamán orvosoltam, így egy minden szempontból megfelelő szobában kezdtük meg itteni pihenésünk.

Szombati tervünk - hiába vagyunk egy nagy szórakoztató városban - a pihenéssel fog telni. Talán ki sem megyünk majd a szobából, Rita bepótolja alvásigényét én pedig belemerülök a képek nézegetésébe, tévézésbe, netezésbe, mert megérdemlem. :)