Huh, hát holnap eljő a nagy nap, útrakelünk! Több, mint 1 éves szervezés, több száz leírás olvasása a neten, megannyi átvirrasztott éjszaka egy-egy akciós jegyért, mennyi dologról való lemondás...stb. Felesleges sorolni, mert mire leírom, el is indulunk erre a mesébe illő utazásra.

Holnap ilyenkor már a repülőn ülünk, most meg még a köntösömben, tea társaságában írom eme sorokat.

Hogy be vagyok-e pakolva? Még nem, pedig délután 3 óra környékén elhagyjuk a Füzi rezidenciát és felmegyünk Budapestre, hogy ráálljunk a startvonalra. Kereksztgyerekünknél töltjük az utolsó magyarországi órákat, hisz szegénykémre idén - az esküvő szervezése miatt - minimális időt fordítottunk, de ami késik nem múlik, mindent bepótolunk! :)

Hogy utazási láz van-e? Nincs, abszolút nincs...Valós láz, pedig majdnem, de hála háziorvosomnak egy 5 napos lótabletta kúrának köszönhetően már jól vagyok, nem úgy, mint 2005-ben a szingapúri kalandom során, amikor tüdőgyulladással keltem útnak. Meg hát, hogy is lenne még, amikor tegnap este 10-kor zártam a téren a rendezvényt, így hivatalosan (ahogy Balázsunk is mondaná): "Csak szólok, hogy mától szabin vagyok!" Ezzel a klasszikus mondattal tudatnám is mindenkivel, hogy a keleti parton - 6 óra eltolódás van, azaz, tessék számolni és emberi időben keresni odakint, ha netán valami nagyon fontos lenne. Ne legyen... :) Az összes szabim erre a nászútra megy el, ezért had élvezzem az itthoni súlyos gondok helyett a nagy amerikai álomvilágot. Köszi! ;)

A mai ebédet apukánál töltjük, akinek a figyelmébe ajánljuk még így utoljára, hogy a két jószágunk Rico és Bogyó törődést igényel. Ritának is be kell majd mutatni Skype-on, hogy minden rendben van-e a macskájával, s ezért az alap számítógépkezelői tanfolyamot apuka csütörtökön sikeresen le is tudta. (aztán majd meglátjuk...)

No, de térjünk rá a lényegre. Holnap este már New Yorkban hajtjuk álomra fejünk. Atyaég...rögtön kipipálom az etalon álmomat. New York, megannyi film helyszíne, most meg a mi filmünket forgatják 4. napig. Benne olyan klasszikus dolgokkal, mint Szabadság szobor. Micsoda mák, hogy novemberben zárják be 1 évre felújítani, így még utolsóként bemehetünk a talapzatba (majdnem elkéstem, ugyanis elfogyott az összes jegy, tehát az amerikaiak és a turisták is eszméltek, hogy az éves szinten több millió embert befogadó jelkép zárva lesz. Szerencsémre tényleg az utolsó jegyek egyikét vettem meg a neten).

Vagy ne is beszéljek arról, hogy színház és musical rajongóként megnézzük a Broadway-en a Mary Poppins musicalt, amit a Madách Színház jövőre mutat be. Vagy a Jumanji film helyszínéül szolgáló Natural History múzeum dínócsontvázait csodálhatjuk...és még mennyi élmény vár ránk. És az élmények mellé jó idő is párosul, hála Istenkének, aki az itteni vénasszonyok nyarát áthelyezte a nagy almába, ugyanis az elmúlt hetek zord őszi időjárása, most kedvezően 26 fok körül stagnál. (asszem Magyarország egy szélességi körön van New Yorkkal).

Fuh, aztán kalandozás a 30 fok feletti Floridában, fürdés a 27 fokos tengerben. Amerikai focimeccs nézése (igaz csak a  Szuperbowlt szoktam megnézni, de sportos lévén kihagyhatatlan). Orlandóban megcsodálni a világ legnagyobb vízi világát a tavaly gyilkoló gyilkos bálnával az élen, vagy másnap a tényleg gyerekkori vágyamat megvalósítva az Universal Studios filmgyára és a mellette található hullámvasút megavidámparkba is letudom azokat a dolgokat, amik közel 25 éve kísértenek! Páromnak kedvezve mesebeli útra viszem Key Westbe, ami első hallásra nekem semmit nem mondott, de ha odaérünk akkor képekkel támasztom alá varázslatosságát. Enrique Iglesias koncertjegyünk is van, ha már ott vagyunk, összehasonlítom az itteni Britney koncerttel. Remélem okoz még meglepetést rendezvényszervezői tekintettel, attól függetlenül, hogy a két sztárvendég munkásságát csak elvétve ismerem (Pitbull, Prince Royce).

Arról már nem is beszélek, hogy zárásként egy óceánjáró luxushajó fedélzetén 1 hetes Karib tengeri hajóúton kipihenhetjük mindazt a sok élményt amit ettől az utazástól kapunk. Jah, hogy közben még 4 országot is érintünk? Bahamák, Jamaika, Kajmán szigetek, Mexikó! Ezeket le sem írom már, mert nem lesz az a memóriakártya sem az agyban, sem a fényképezőben, ami ezt a sok élményt el tudná raktározni.

Azzal tisztában vagyok, hogy ezeket a sorokat olvasván rengeteg irigyesünk lesz, de mint mindig most is tojok rá! "A mindent lehet csak akarni kell!" mottómmal üzenem mindenkinek, hogy ezt bárki meg tudja csinálni, csak épp áldozatokról és lemondásokról szól az egész, ami az emberek többségében sajnos nincs meg! Ilyen szempontból keserves év volt ez, de a sok kicsi sokra megy elv most is bevált. Ki akarna pl. vasárnap délelőtt floorball mérkőzést vezetni Veszprémben, vagy szimpla csütörtök délután diákolimpiai focimeccset vezetni potom pénzekért, ahelyett, hogy mozizna párjával vagy épp velneszezne valahol, de így, csak a játékvezetésből másfél év alatt meglett a repülés költsége! Mindenki tudja, hogy nálam a kaja az első, hát ott is lehet ám fogni jó sokat, pl. a melegétkezési csekkeken.

E mellett köszönjük családunknak, akik egy feszültséggel teli időszak után, most megint izgulhatnak egy kicsit, de nélkülük talán soha még csak az alapokig sem juthattunk volna.

Köszönjük a násznépnek, hogy kérésünknek eleget téve egy-egy szelettel hozzájárultak az úthoz.

Köszönöm kis feleségemnek, Ritának, aki kitartóan pörgött a menyecsketáncnál, s megküzd majd olyan fóbiákkal, hogy repülés, tenger, hajó, meleg, embertömeg... :)))

Már csak Istenke segítsége kell, hogy velünk legyen és végigkíséjen útunkon, hogy aztán megfáradva, de megannyi élménnyel újra magyar földön landoljunk!

Eljött az itthoni búcsúzás ideje, gondolom a sok duma helyett mindenki inkább arra lenne kiváncsi, hogy mennyiből is lehet kihozni egy ilyen álomnászutat? Hm...mivel én is a különböző inernetes leírásokból gyűjtöttem hasznos infókat, így aki majd rátalál erre az oldalra, az majd tőlem is kap egy valós képet. Mindenről idejében tájékoztatok minden olvasót, hogy mi, hol, mennyi és természetesen a végén össze is foglalom.

Elöljáróban annyit, hogy ha utazási irodával menne az ember egy ilyen kaliberű útra, akkor mi annak a harmadából-feléből tesszük meg ugyanezt! A dollár ugye ingadozik, majd elvlálik mennyi lesz az annyi!

Addig is mindenkinek jó olvasást és kellemes időtöltést kívánunk!

Gábor & Rita

nászutasok