A második napunk 12 órás történéseit próbálom egy postba gyúrni.

Itteni idő szerint, pontban hatkor kipattant a szemünk Ritával, ugyanis pontosan 12 óra alvást hagytunk már ekkor magunk mögött, de ugye az átállást csak alvással lehet pótolni, így én reggeli netezésbe kezdtem, míg feleségem visszaszundikált.

Ebből kifolyólag a tervezett 8 órási indulásunk, 10 órára módosult és mivel a gyomrunk erősen korgott, így rögtön betértünk egy kínai pékségbe. Az ott találomra vásárolt buci szerű valami nem volt nyerő, hisz cukrozott édes briós szerű valamibe volt beletöltve a disznóhús, s a harapás utáni kinézete sem volt túl bizalomgerjesztő. Sokszor takarózom azzal a mondással is, hogy ""Nincs pazarlás!", de mivel én egy kiadós amerikai reggelire vágytam, ezért a kínai briós a kukában landolt. Rita is tovább éhezett, így betértünk egy amerikai mini szupermarketbe, ahol egy bagettet vásároltunk, így az ő étvágya máris csillapítva volt. De, közel 40 perces séta után még mindig a megfelelő helyet kerestük, amikor is feladtam, irány a Meki! Ott közölték, hogy 11-ig csak reggeli menüt ehetek, így már eléggé ideges voltam (sokan tudják milyen az, amikor éhes vagyok), ezért az első Dinner feliratú helyre betértünk, ahol mondtam a pincérnek, hogy a sok hamburgerválaszték közül a fűszeres legyen (Farmer"s Hamburger 10 dollár). A tányéron szervírozott hamburger krumplival nem okozott nagy kulináris élményt, mert hulla ízetlen volt. Lenyomtam, el is telített, de bazkikám, hogy nem tudok egy jó ízűt enni a hamburger hazájában? Mérgesen távoztunk, s még összesen adókkal, borravalóval 18 dollárt ott is hagytunk.

A városi séta jót tett közben, sorra tudtuk le azokat a helyeket amiket előzetesen megterveztem, így pl. a Flatiron "vasalóház" pl. különös vizuális élményt adott. Ami viszont lópikula, az az Empire State Building...Ezt az épületet Rita és én is sokkal nagyobbnak képzeltem el. A maga 102 emelete sokatmondó lehet, de alatta állva messze nemadta azt az élményt, mint mikor a Malaysiában a kuala lumpuri Petronas iker tornyokat megláttam. Nálam továbbra is az az etalon felhőkarcoló, amit valaha láttam. Jó, mondjuk menségére legyen az Empire-nek, hogy 20-40-emeletes házak közül más kiemelkedni, mint a szimpla mezőből, de az, hogy simán elsétál az ember mellette, az már kicsit égő (ránk nézve is).

No ezzel nem azt mondom, hogy a fenti panoráma nem extázis élményt adó, csak a rend kedvéért említettem. Itt a World Trade Center volt a király megépülése és összedőlése között az tuti, mert ahogy húzzák fel a helyükön álló Freedom Towert már most így félmagasságban is very látványban és magasságban az Empiret, de hát a turistáknak el kell adni a helyet, amit remekül is csinálnak.

Még itthon megvásároltam az express combo jegyet, ami azt jelentette, hogy duplája az eredetinek, viszont mindenfajta sort kikerülve mehetsz fel és jöhetsz le. A vészjósló írások arról tanúskodtak, hogy kb. fél napot is el lehet szúrni itt, ezért úgy döntöttem még itthon, hogy pénz nem számít irány az express szolgáltatás. Fél egy magasságában indultunk neki a csúcsnak. Végelláthatatlannak tűnő kordonok között kb 300-nyi ember, akik mindössze csak 40 perc várakozásra voltak céljuktól, így elmondható, hogy az express jegyünkért fizetett dupla ár pénzkidobás volt. 40 percet ki lehetett volna bírni, de egós létünre, azért baromi jó érzés volt ám elmenni a népek mellett, hogy szevasztok, de mi külön úton járunk. A jegy felmutatásával már-már elnöki bánásmódban részesültünk, hisz még a lift beszálláskor is előnyt éélveztünk, így jutottunk fel kb 3 perc alatt a csúcsra (102. emelet). A 102. emelet a torony tetejébe visz, ahol az antenna kezdődik, tehát igaz, hogy emeletnek emelet, de kb. 6m átmérőjű helységről van csak szó. A kilátásról nem ecsetelek, mert gondolhatja mindenki, hogy pazar látvány lehet.

Ezt követően lementünk a 86. emeletre, ahol szabad téren is megcsonálhattuk a panorámát megannyi embertársammal együtt. Ezt követően az ajándékboltba jutottunk, ahol vásároltunk is, így már valaki örülhet is otthon, hogy meg van a szuvenyíííre! :)

Az express jegyünk tartalmazott még 2 ingyen koktélt a földszinten lévő Empire Roomba, de az éppen zárva volt, így még visszanézünk oda! :) (nincs pazarlás!)

15.30 környékén járhattunk, amikor is azzal a ténnyel szembesültünk, hogy az egyk legforgalmasabb központban (Empire) lévő Mekiben 1-1 db koedukált WC található! Kérem szépen, hol a itt köjál? Az hagyján, hogy sor áll, de higéniai szempontból kicsit durva. Ha már ott voltunk megkóstoltam az "august menüt". (Nem voltam éhes, de ha már ott voltunk.... :))). Lehet mert olyan menüt választottam, de a hús kb. kétszeres vastagságú, mint otthon, a krumpli dettó ugyanaz. Az italt korlátlanul töltheted vagy 12 fajta üdítővel, közte poweradé és egyéb amerikai különlegességek (csak kétszer töltöttem újra!).

Ezt követően megvettük a Gray Line Hop on hoff jegyét, ami 48 órára szól, de mivel mi délután vettük meg, ezért 3 napig ingyen használhatjuk! (2,5 nap pontosabban). Ugye ma a tervben 3 túra szerepelt, de már ekkor láttuk, hogy csak kettő fér bele. Elindultunk tehát a Downtown 2,5 órás túrájára. Hát már ekkor azt mondtuk Ritával, hogy aki New Yorkba látogat, az csak ilyen emeletes nyitott tetejű busszal menjen, mert a legátfogóbb képet tényleg ezen kapni. Gyalogosan lehetetlen bejárni, így ez egy remek döntésnek bizonyult. Az elején még fel is álltam a székből, hogy jobb képek készüljenek, de amikor szembesültem vele, hogy az útjelző táblák és lámpák ülve, kinyújtott kézzel is simán elérhetők, úgy döntöttem nem kockáztatok (erre figyelmeztetnek is!).

Az útvonalról nem írok, mert szuper, minden nevezetesség mellett elhalad, s ha kell az ember leugrik az egyik buszról, körbenéz, jön 10 perc múlva a másik, felugrik rá és halad tovább. Jól ki van találva, csúcsra is van járatva rendesen, így aki biztosan jó ülőhelyet szeretne, az a kiindulási pontnál szállon fel (Times Square). Jah és azt elfelejtettem, hogy mindegyik buszon idegenvezető mondja a történéseket, látnivalókat.

Az útról talán annyit, hogy a legmegrázóbb a Ground Zero környéke. A felhőkarcolók sokaságában ott egy egészen más milliő fogadja az embert. Nem tudom miért, de borsózott a hátunk, amikor elhaladtunk ott. Oda is visszatérünk, úgyhogy részletek, majd akkor...

Alig, hogy végeztünk a Downtown túrával (18 óra) kezdett besötétedni és mivel a Times Square a végállomás, így itt néztünk körbe. Erről a térről sem írok sokat, mert lerágott csont. Gyengébbre számítottam, jobbat kaptam. A villogó reklámok pazar látványt nyújtanak!

Mivel Rita megéhezett, ezért még a "night túra" elött, a téren (!) egy hangulatos olasz étteremben megvacsoráztunk potom 65 dollárból. Igazi romantikus hely, gyertyafénnyel, egy jó pizzával és egy bruscettával!

Nem maradt más hátra, mint a nap lezárásaként megcsodálni New York-ot éjszakai fényben a Hop on Hoff busz fedélzetén. Ismét teltház, ismét idegenvezető és még a délutáninál is pazarabb látvány. Mivel a busz átmegy a kétszintes Manhattan Bridge-n Brooklynba, az élmény és a látvány megfizethetetlen. Csodálatos, ilyenkor mondtam azt, hogy na ezt akartam látni, ez már New York! Kivilágítva gyönyörű! Brooklyn rakpartját nevezik a "Love line-nak", hát az is! És erre még tetőzik, hogy ott ül a kis feleséged melletted, este 9 óra van, rövid nadrágban vagyunk, mert a napközbeni 29(!) fok után este is olyan 20 körül mozog, s mindez október 10-én, hát köszönjük, akárki is intézte így! :)

Az 1,5 órás utazásunk után, taxival jutottunk haza, s gyors tusolás után, elmerültünk a new yorki álomba...

Pénzügyi mérleg:

Pékség (2 bolt) 5,63 dollár

Hamburger menü tányéron: 15 dollár+3 dollár borravaló=18 dollár

Meki menü: 8,05 dollár

Étterem (Times Square): 57 dollár+8 dollár borravaló=65 dollár

Szuvenyír: 37 dollár

Hop on Hoff bérlet: 104 dollár

Taxi: 11 dollár

Összesen: 252,68 dollár