NÁSZÚT AZ USA-ban!

A második napunk 12 órás történéseit próbálom egy postba gyúrni.

Itteni idő szerint, pontban hatkor kipattant a szemünk Ritával, ugyanis pontosan 12 óra alvást hagytunk már ekkor magunk mögött, de ugye az átállást csak alvással lehet pótolni, így én reggeli netezésbe kezdtem, míg feleségem visszaszundikált.

Ebből kifolyólag a tervezett 8 órási indulásunk, 10 órára módosult és mivel a gyomrunk erősen korgott, így rögtön betértünk egy kínai pékségbe. Az ott találomra vásárolt buci szerű valami nem volt nyerő, hisz cukrozott édes briós szerű valamibe volt beletöltve a disznóhús, s a harapás utáni kinézete sem volt túl bizalomgerjesztő. Sokszor takarózom azzal a mondással is, hogy ""Nincs pazarlás!", de mivel én egy kiadós amerikai reggelire vágytam, ezért a kínai briós a kukában landolt. Rita is tovább éhezett, így betértünk egy amerikai mini szupermarketbe, ahol egy bagettet vásároltunk, így az ő étvágya máris csillapítva volt. De, közel 40 perces séta után még mindig a megfelelő helyet kerestük, amikor is feladtam, irány a Meki! Ott közölték, hogy 11-ig csak reggeli menüt ehetek, így már eléggé ideges voltam (sokan tudják milyen az, amikor éhes vagyok), ezért az első Dinner feliratú helyre betértünk, ahol mondtam a pincérnek, hogy a sok hamburgerválaszték közül a fűszeres legyen (Farmer"s Hamburger 10 dollár). A tányéron szervírozott hamburger krumplival nem okozott nagy kulináris élményt, mert hulla ízetlen volt. Lenyomtam, el is telített, de bazkikám, hogy nem tudok egy jó ízűt enni a hamburger hazájában? Mérgesen távoztunk, s még összesen adókkal, borravalóval 18 dollárt ott is hagytunk.

A városi séta jót tett közben, sorra tudtuk le azokat a helyeket amiket előzetesen megterveztem, így pl. a Flatiron "vasalóház" pl. különös vizuális élményt adott. Ami viszont lópikula, az az Empire State Building...Ezt az épületet Rita és én is sokkal nagyobbnak képzeltem el. A maga 102 emelete sokatmondó lehet, de alatta állva messze nemadta azt az élményt, mint mikor a Malaysiában a kuala lumpuri Petronas iker tornyokat megláttam. Nálam továbbra is az az etalon felhőkarcoló, amit valaha láttam. Jó, mondjuk menségére legyen az Empire-nek, hogy 20-40-emeletes házak közül más kiemelkedni, mint a szimpla mezőből, de az, hogy simán elsétál az ember mellette, az már kicsit égő (ránk nézve is).

No ezzel nem azt mondom, hogy a fenti panoráma nem extázis élményt adó, csak a rend kedvéért említettem. Itt a World Trade Center volt a király megépülése és összedőlése között az tuti, mert ahogy húzzák fel a helyükön álló Freedom Towert már most így félmagasságban is very látványban és magasságban az Empiret, de hát a turistáknak el kell adni a helyet, amit remekül is csinálnak.

Még itthon megvásároltam az express combo jegyet, ami azt jelentette, hogy duplája az eredetinek, viszont mindenfajta sort kikerülve mehetsz fel és jöhetsz le. A vészjósló írások arról tanúskodtak, hogy kb. fél napot is el lehet szúrni itt, ezért úgy döntöttem még itthon, hogy pénz nem számít irány az express szolgáltatás. Fél egy magasságában indultunk neki a csúcsnak. Végelláthatatlannak tűnő kordonok között kb 300-nyi ember, akik mindössze csak 40 perc várakozásra voltak céljuktól, így elmondható, hogy az express jegyünkért fizetett dupla ár pénzkidobás volt. 40 percet ki lehetett volna bírni, de egós létünre, azért baromi jó érzés volt ám elmenni a népek mellett, hogy szevasztok, de mi külön úton járunk. A jegy felmutatásával már-már elnöki bánásmódban részesültünk, hisz még a lift beszálláskor is előnyt éélveztünk, így jutottunk fel kb 3 perc alatt a csúcsra (102. emelet). A 102. emelet a torony tetejébe visz, ahol az antenna kezdődik, tehát igaz, hogy emeletnek emelet, de kb. 6m átmérőjű helységről van csak szó. A kilátásról nem ecsetelek, mert gondolhatja mindenki, hogy pazar látvány lehet.

Ezt követően lementünk a 86. emeletre, ahol szabad téren is megcsonálhattuk a panorámát megannyi embertársammal együtt. Ezt követően az ajándékboltba jutottunk, ahol vásároltunk is, így már valaki örülhet is otthon, hogy meg van a szuvenyíííre! :)

Az express jegyünk tartalmazott még 2 ingyen koktélt a földszinten lévő Empire Roomba, de az éppen zárva volt, így még visszanézünk oda! :) (nincs pazarlás!)

15.30 környékén járhattunk, amikor is azzal a ténnyel szembesültünk, hogy az egyk legforgalmasabb központban (Empire) lévő Mekiben 1-1 db koedukált WC található! Kérem szépen, hol a itt köjál? Az hagyján, hogy sor áll, de higéniai szempontból kicsit durva. Ha már ott voltunk megkóstoltam az "august menüt". (Nem voltam éhes, de ha már ott voltunk.... :))). Lehet mert olyan menüt választottam, de a hús kb. kétszeres vastagságú, mint otthon, a krumpli dettó ugyanaz. Az italt korlátlanul töltheted vagy 12 fajta üdítővel, közte poweradé és egyéb amerikai különlegességek (csak kétszer töltöttem újra!).

Ezt követően megvettük a Gray Line Hop on hoff jegyét, ami 48 órára szól, de mivel mi délután vettük meg, ezért 3 napig ingyen használhatjuk! (2,5 nap pontosabban). Ugye ma a tervben 3 túra szerepelt, de már ekkor láttuk, hogy csak kettő fér bele. Elindultunk tehát a Downtown 2,5 órás túrájára. Hát már ekkor azt mondtuk Ritával, hogy aki New Yorkba látogat, az csak ilyen emeletes nyitott tetejű busszal menjen, mert a legátfogóbb képet tényleg ezen kapni. Gyalogosan lehetetlen bejárni, így ez egy remek döntésnek bizonyult. Az elején még fel is álltam a székből, hogy jobb képek készüljenek, de amikor szembesültem vele, hogy az útjelző táblák és lámpák ülve, kinyújtott kézzel is simán elérhetők, úgy döntöttem nem kockáztatok (erre figyelmeztetnek is!).

Az útvonalról nem írok, mert szuper, minden nevezetesség mellett elhalad, s ha kell az ember leugrik az egyik buszról, körbenéz, jön 10 perc múlva a másik, felugrik rá és halad tovább. Jól ki van találva, csúcsra is van járatva rendesen, így aki biztosan jó ülőhelyet szeretne, az a kiindulási pontnál szállon fel (Times Square). Jah és azt elfelejtettem, hogy mindegyik buszon idegenvezető mondja a történéseket, látnivalókat.

Az útról talán annyit, hogy a legmegrázóbb a Ground Zero környéke. A felhőkarcolók sokaságában ott egy egészen más milliő fogadja az embert. Nem tudom miért, de borsózott a hátunk, amikor elhaladtunk ott. Oda is visszatérünk, úgyhogy részletek, majd akkor...

Alig, hogy végeztünk a Downtown túrával (18 óra) kezdett besötétedni és mivel a Times Square a végállomás, így itt néztünk körbe. Erről a térről sem írok sokat, mert lerágott csont. Gyengébbre számítottam, jobbat kaptam. A villogó reklámok pazar látványt nyújtanak!

Mivel Rita megéhezett, ezért még a "night túra" elött, a téren (!) egy hangulatos olasz étteremben megvacsoráztunk potom 65 dollárból. Igazi romantikus hely, gyertyafénnyel, egy jó pizzával és egy bruscettával!

Nem maradt más hátra, mint a nap lezárásaként megcsodálni New York-ot éjszakai fényben a Hop on Hoff busz fedélzetén. Ismét teltház, ismét idegenvezető és még a délutáninál is pazarabb látvány. Mivel a busz átmegy a kétszintes Manhattan Bridge-n Brooklynba, az élmény és a látvány megfizethetetlen. Csodálatos, ilyenkor mondtam azt, hogy na ezt akartam látni, ez már New York! Kivilágítva gyönyörű! Brooklyn rakpartját nevezik a "Love line-nak", hát az is! És erre még tetőzik, hogy ott ül a kis feleséged melletted, este 9 óra van, rövid nadrágban vagyunk, mert a napközbeni 29(!) fok után este is olyan 20 körül mozog, s mindez október 10-én, hát köszönjük, akárki is intézte így! :)

Az 1,5 órás utazásunk után, taxival jutottunk haza, s gyors tusolás után, elmerültünk a new yorki álomba...

Pénzügyi mérleg:

Pékség (2 bolt) 5,63 dollár

Hamburger menü tányéron: 15 dollár+3 dollár borravaló=18 dollár

Meki menü: 8,05 dollár

Étterem (Times Square): 57 dollár+8 dollár borravaló=65 dollár

Szuvenyír: 37 dollár

Hop on Hoff bérlet: 104 dollár

Taxi: 11 dollár

Összesen: 252,68 dollár

Kimerülten jelentjük, szerencsésen megérkeztünk New Yorkba!

Hát ez a nap nem volt semmi...Kezdődött hajnali kettőkor, amikor is gyomorpanaszokra eszméltünk. Rumli volt belül rendesen, hisz Rita legyengült és én sem voltam a toppon, így hát hiába volt beállítva az óra 3.30-ra, addigra mi már réges-régen talpon (wc-n) voltunk. A hajnali 6.15-ös indulás sosem az igazi, de az, hogy az átszálláskor Amszterdamban 1,5 órát vártunk a gépen az indulásra, az betette a kaput, kiváltképp azért, mert tudtuk, hogy ülünk még eleget a 8 és fél órás repülőút alatt.

Mi volt a hiba? Úgysem hiszi el senki, de nem indult be a repülőgép motorja...rossz volt a gyújtás vagy mi! :))) No, ezt nem én fordítottam félre, hanem a "magyar sztyúárdesz srác mondta". Minő véletlen, hogy egy magyar is van a gépen. Kapóra is jött a haverság, mert ő elkérte a HOT! magazinunkat, és a Sport Plusz lapunkat, cserébe mi a business class fagyikelyhét ehettük a papírdobozos fagyi helyett. Néztek is a gépen nagyokat.

Apropó, ha már kaja. Ugye írtam, hogy a Rita gyomra rakoncátlankodott...Hát persze, hogy mindkét étkezéskor befaltam az ő adagját is. Csak azt nem értem, hogy a nőknél a fagyi miért csúszik le mindig, minden körülmények között? No, nem kötözködöm, hisz különben is jobban lett tőle, sőt a pilóták is kegyesek voltak vele a fel- és leszállásnál.

Velem meg jól kibabrált a Murphy! A gépen mi más is lehetne a vágyad hajnalban (minimális alvás után a fent említett problémák miatt), minthogy jó széktársad legyen a hosszú úton, aki nem horkol, nem büdös, nem terpeszkedős és legutolsó sorban nem örökmozgó, bömbölő kisgyerek! Hát mit látnak csipás szemeim? KÉT gyerek ült le mellém. Az egyik 1,5 év körüli a másik sem volt 4-nél több. Ez a döbbenet ki is ült az arcomra, de apukájuk megnyugtatott, hogy nem lesz gond velük, s írd és mondd, szinte mukkanás nélkül repült el velük a 8,5 órás út.

Már csak be kellett lépni a nagy Amerikába, ami elsőre nem is sikerült, mivel annyira hadarva beszélt a vámos, hogy széttártam a kezemet, hogy nem értem, erre el is küldött minket a pulttól, hogy hozzak magammal tolmácsot. Jó magyarosan erre fittyet hányva beálltunk egy másik sorba, ahol egy fiatal srác minden zokszó nélkül átengedett minket, így hivatalosan is beléphettünk az országba (szegény Tom Hanks-nek ez a Terminál című filmben nem sikerült).

Shuttle busszal - ahogy tanácsolták a blogírók - már robogtunk is Manhattan felé, ha a dugóban állást lehet robogásnak nevezni. 1,5 óra alatt sikerült is a szállásunkhoz érni…jah, és hozzáteszem, hogy ma New Yorkban 29 fok (!) volt, úgyhogy a légkondi mentes buszban, kimerülten, erőtlenül ziláltunk, s ezt pont azt eredményezte, hogy a Hotel (???) 50 lépcsőjét a hátunk közepébe sem kívántuk! 

A Sun Bright Hotel egy klasszikus amerikai filmekbe illő motelszerűség, ahol mint mindig a gonosz lakik (pl. Szökevényben a félkarú gyilkos). A közös használatú, lepukkant fürdőért és a gyermekcsótányok gyűrűjében, azért nem mondanám, hogy megéri a 4 éjszakára a közel 80.000Ft-ot, de az olcsóságnak ára van. A szoba mérete 1 franciaágynak megfelelő és körülötte képzeljen el mindenki még 50 centit. Mondjuk úgyis csak aludni jövünk ide, a luxus meg majd a nyaralás végén házhoz jön. Ablakunk az utcára néz, s így hulla fáradtan a dudák és a szirénahangok arzenáljában próbáltunk valamicskét pihenni, mert hétfőn felfedezzük a várost. Ebből kiderül az is, hogy egy lépést sem tettünk még meg, hiába kell az energia…

Huh, majdnem elfelejtettem értelmezni a blogcímet. Történt ugyanis, hogy az amszterdami reptéren egyenként alaposan kikérdezték az utasokat, hogy miért mennek Amerikába, mit csinálnak ott stb. Ritával egyöntetűen mondtuk egymásnak, hogy egyszerűen honeymoon-ozunk, azaz a mézesheteket töltjük. Igen ám, de ahogy araszolgatott a sor előre, alapfokú tudásunk is erősen megkopott és elkezdtünk teóriákat gyártani, hogy biztos-e, hogy HONEYMOON a megfelelő szó. Addig agyaltunk, míg sikeresen lebeszéltük magunkat róla és kitaláltuk, hogy azt mondjuk (Honey weeks, azaz parasztos fordítással értetjük tudtukra, mi az utazás célja). Hát nem szeretném ecsetelni, hogy mekkora röhögésbe tört ki a vallató faszikám, aki rögtön tolmácsolta ezt a nagyszerű poént még a másik 4 társának, így már kis túlzással az egész reptér rajtunk röhögött...

Én meg mondtam magamban, hogy röhögjé bakker, kettőnk közül én megyek nyaralni, te meg tovább vallathatsz! :)

És végezetül a mai pénzügyi mérleg:

Shuttle busz JFK reptér - Hester street, Manhattan: 19 dollár/fő x 2= 38 dollár + 7 dollár borravaló: 45 dollár

Szállás Manhattan, Chinatown (4 éj): 397,3 dollár

Coke, 0,33l gépi a szálláson: 1,25 dollár

Összesen: 443,75 dollár

Képek útban Manhattan felé

Huh, hát holnap eljő a nagy nap, útrakelünk! Több, mint 1 éves szervezés, több száz leírás olvasása a neten, megannyi átvirrasztott éjszaka egy-egy akciós jegyért, mennyi dologról való lemondás...stb. Felesleges sorolni, mert mire leírom, el is indulunk erre a mesébe illő utazásra.

Holnap ilyenkor már a repülőn ülünk, most meg még a köntösömben, tea társaságában írom eme sorokat.

Hogy be vagyok-e pakolva? Még nem, pedig délután 3 óra környékén elhagyjuk a Füzi rezidenciát és felmegyünk Budapestre, hogy ráálljunk a startvonalra. Kereksztgyerekünknél töltjük az utolsó magyarországi órákat, hisz szegénykémre idén - az esküvő szervezése miatt - minimális időt fordítottunk, de ami késik nem múlik, mindent bepótolunk! :)

Hogy utazási láz van-e? Nincs, abszolút nincs...Valós láz, pedig majdnem, de hála háziorvosomnak egy 5 napos lótabletta kúrának köszönhetően már jól vagyok, nem úgy, mint 2005-ben a szingapúri kalandom során, amikor tüdőgyulladással keltem útnak. Meg hát, hogy is lenne még, amikor tegnap este 10-kor zártam a téren a rendezvényt, így hivatalosan (ahogy Balázsunk is mondaná): "Csak szólok, hogy mától szabin vagyok!" Ezzel a klasszikus mondattal tudatnám is mindenkivel, hogy a keleti parton - 6 óra eltolódás van, azaz, tessék számolni és emberi időben keresni odakint, ha netán valami nagyon fontos lenne. Ne legyen... :) Az összes szabim erre a nászútra megy el, ezért had élvezzem az itthoni súlyos gondok helyett a nagy amerikai álomvilágot. Köszi! ;)

A mai ebédet apukánál töltjük, akinek a figyelmébe ajánljuk még így utoljára, hogy a két jószágunk Rico és Bogyó törődést igényel. Ritának is be kell majd mutatni Skype-on, hogy minden rendben van-e a macskájával, s ezért az alap számítógépkezelői tanfolyamot apuka csütörtökön sikeresen le is tudta. (aztán majd meglátjuk...)

No, de térjünk rá a lényegre. Holnap este már New Yorkban hajtjuk álomra fejünk. Atyaég...rögtön kipipálom az etalon álmomat. New York, megannyi film helyszíne, most meg a mi filmünket forgatják 4. napig. Benne olyan klasszikus dolgokkal, mint Szabadság szobor. Micsoda mák, hogy novemberben zárják be 1 évre felújítani, így még utolsóként bemehetünk a talapzatba (majdnem elkéstem, ugyanis elfogyott az összes jegy, tehát az amerikaiak és a turisták is eszméltek, hogy az éves szinten több millió embert befogadó jelkép zárva lesz. Szerencsémre tényleg az utolsó jegyek egyikét vettem meg a neten).

Vagy ne is beszéljek arról, hogy színház és musical rajongóként megnézzük a Broadway-en a Mary Poppins musicalt, amit a Madách Színház jövőre mutat be. Vagy a Jumanji film helyszínéül szolgáló Natural History múzeum dínócsontvázait csodálhatjuk...és még mennyi élmény vár ránk. És az élmények mellé jó idő is párosul, hála Istenkének, aki az itteni vénasszonyok nyarát áthelyezte a nagy almába, ugyanis az elmúlt hetek zord őszi időjárása, most kedvezően 26 fok körül stagnál. (asszem Magyarország egy szélességi körön van New Yorkkal).

Fuh, aztán kalandozás a 30 fok feletti Floridában, fürdés a 27 fokos tengerben. Amerikai focimeccs nézése (igaz csak a  Szuperbowlt szoktam megnézni, de sportos lévén kihagyhatatlan). Orlandóban megcsodálni a világ legnagyobb vízi világát a tavaly gyilkoló gyilkos bálnával az élen, vagy másnap a tényleg gyerekkori vágyamat megvalósítva az Universal Studios filmgyára és a mellette található hullámvasút megavidámparkba is letudom azokat a dolgokat, amik közel 25 éve kísértenek! Páromnak kedvezve mesebeli útra viszem Key Westbe, ami első hallásra nekem semmit nem mondott, de ha odaérünk akkor képekkel támasztom alá varázslatosságát. Enrique Iglesias koncertjegyünk is van, ha már ott vagyunk, összehasonlítom az itteni Britney koncerttel. Remélem okoz még meglepetést rendezvényszervezői tekintettel, attól függetlenül, hogy a két sztárvendég munkásságát csak elvétve ismerem (Pitbull, Prince Royce).

Arról már nem is beszélek, hogy zárásként egy óceánjáró luxushajó fedélzetén 1 hetes Karib tengeri hajóúton kipihenhetjük mindazt a sok élményt amit ettől az utazástól kapunk. Jah, hogy közben még 4 országot is érintünk? Bahamák, Jamaika, Kajmán szigetek, Mexikó! Ezeket le sem írom már, mert nem lesz az a memóriakártya sem az agyban, sem a fényképezőben, ami ezt a sok élményt el tudná raktározni.

Azzal tisztában vagyok, hogy ezeket a sorokat olvasván rengeteg irigyesünk lesz, de mint mindig most is tojok rá! "A mindent lehet csak akarni kell!" mottómmal üzenem mindenkinek, hogy ezt bárki meg tudja csinálni, csak épp áldozatokról és lemondásokról szól az egész, ami az emberek többségében sajnos nincs meg! Ilyen szempontból keserves év volt ez, de a sok kicsi sokra megy elv most is bevált. Ki akarna pl. vasárnap délelőtt floorball mérkőzést vezetni Veszprémben, vagy szimpla csütörtök délután diákolimpiai focimeccset vezetni potom pénzekért, ahelyett, hogy mozizna párjával vagy épp velneszezne valahol, de így, csak a játékvezetésből másfél év alatt meglett a repülés költsége! Mindenki tudja, hogy nálam a kaja az első, hát ott is lehet ám fogni jó sokat, pl. a melegétkezési csekkeken.

E mellett köszönjük családunknak, akik egy feszültséggel teli időszak után, most megint izgulhatnak egy kicsit, de nélkülük talán soha még csak az alapokig sem juthattunk volna.

Köszönjük a násznépnek, hogy kérésünknek eleget téve egy-egy szelettel hozzájárultak az úthoz.

Köszönöm kis feleségemnek, Ritának, aki kitartóan pörgött a menyecsketáncnál, s megküzd majd olyan fóbiákkal, hogy repülés, tenger, hajó, meleg, embertömeg... :)))

Már csak Istenke segítsége kell, hogy velünk legyen és végigkíséjen útunkon, hogy aztán megfáradva, de megannyi élménnyel újra magyar földön landoljunk!

Eljött az itthoni búcsúzás ideje, gondolom a sok duma helyett mindenki inkább arra lenne kiváncsi, hogy mennyiből is lehet kihozni egy ilyen álomnászutat? Hm...mivel én is a különböző inernetes leírásokból gyűjtöttem hasznos infókat, így aki majd rátalál erre az oldalra, az majd tőlem is kap egy valós képet. Mindenről idejében tájékoztatok minden olvasót, hogy mi, hol, mennyi és természetesen a végén össze is foglalom.

Elöljáróban annyit, hogy ha utazási irodával menne az ember egy ilyen kaliberű útra, akkor mi annak a harmadából-feléből tesszük meg ugyanezt! A dollár ugye ingadozik, majd elvlálik mennyi lesz az annyi!

Addig is mindenkinek jó olvasást és kellemes időtöltést kívánunk!

Gábor & Rita

nászutasok
 

Jelentem, megházasodtam! :)

Sokan nem is gondolták volna, hogy Füfke egyszer erre adja a fejét, de eljött, aminek el kellett jönnie! Egy fergeteges legénybúcsú után, jöhetett a minden szempontból is jól sikerült esküvő, melyre 2011. szeptember 3-án, ragyogó időben sor is került.

Akik a 110 fős násznépen kívül rekedtek, azoknak ajánlom esküvőnk legszebb pillanatainak videoklipjét az alábbi linken:

http://www.relaxvideo.hu/esk-videok.html (sajnos beágyazni nem sikerült a videót)

Akiknek pedig ez sem elég, azoknak az indafotón található fényképeket ajánlom, amik a KÉPEK menüpontban megtalálhatóak!